Március tizenötödike, nemzetünk talán egyik legfontosabb ünnepe. Ezen a napon emlékezünk meg azokról a bátor ifjakról, akik arra tették fel életüket, hogy Magyarország minden tekintetben független ország legyen. Ennek jelképe a nemzeti színű kokárda, amit a szokás szerint a szív felőli oldalon viselünk, és a magyar hagyomány szerint a pesti radikális ifjúság vezérei Petőfi Sándor és Jókai Mór szerelmeiktől, Szendrey Júliától illetve Laborfalvi Rózától kaptak a forradalom estéjén.
Ennek fényében a Pitypalatty-völgyi Református Általános Iskola is méltóan megemlékezett a 1848-1849-es eseményekről. Tíz óra előtt együtt sétáltunk le a helyi református templomba, ahol iskolalelkészünk Bundzik Attila vezetésével vettünk részt az ünnepi Istentiszteleten. Ezt követte a közös templomkerti kopjafa koszorúzása a Hajnalcsillag Nyugdíjasklub képviselőivel. Az egyikük gyönyörű ünnepi verssel készült a jeles alkalomra. Sietnünk kellett, mert az emlékműnél már vártak ránk az óvodások, akik szintén egy ünnepi műsorral készültek. Nem túlzás ha azt állítom, hogy a nap csúcspontja az iskolai műsor volt. Ezúton is köszönet a drámásoknak a néptáncosoknak és a színjátszó szakkörösöknek a fáradtságos munkájukért, nem különben az őket felkészítő és a műsorban részt vevő kollégáknak: Nagy Péterné Mónika, és Jakabné Gál Marianna tanárnőknek, Czentnár Ferenc és Szekeres Tamás tanár uraknak. Reméljük a műsor végi vastaps kellően jelezte, mennyire jól is sikerült az idei megemlékezés.