
Amikor megérkeztek, szinte megkétszerezték az istentisztelet látogatóinak számát, hiszen a mi kis templomunkban 34-en megtöltötték a templomunk felét. Az elején nehezen tudtuk elképzelni, hogyan fogunk mi közös istentiszteletet tartani, de lassan minden kialakult. Az elején együtt énekeltük a 42. zsoltárt, ki németül, ki magyarul. Majd a kórus tagjai énekeltek gyönyörű szépen több énekkari darabot. Az igeszakaszt és a prédikációt a kórussal érkező lelkipásztortól hallhattuk, és Nt Benke András fordította magyarra. Mindenki épülhetett belőle. Majd Mészáros Béla gondnoktestvérünk köszöntötte a hozzánk érkezett vendégeket, és mi is kedveskedtünk nekik egy kis énekkel és süteménnyel. Nagyon jól éreztük magunkat. Bár nem mindenki értette a másik nyelvét, de a szeretet nyelve összekötött bennünket.