
Az emberi sorsokban is tragikusabb volt. Sok szörnyűséget éltünk át. Meg kellett látnunk, mennyire váratlanul érte ez az ár a lakosságot. Volt aki azt gondolta, hogy az előző víznél kipakolta a bútorait, de nem ment be a lakásba a víz, hát most nem kell kipakolnia. Azonban most mindenét elvitte.
Volt, akinek az előző ár nem érte a lakását, ezért úgy gondolta, hogy most sem fogja. A többieké nem számít, ezért elmegy máshová napi 7000 Ft-ért homokzsákot pakolni. Majd elöntötte az ár, most pedig az önkormányzaton áll sorba segélyért. Sok tisztességes ember pedig azt mondja, adják másnak, aki inkább rászorul, és igazából neki lenne rá szüksége, pedig homokzsákot rakott ingyen a faluért.
Sok adámányt kapunk, de ennek az elosztásából is olyan sokszor konfliktus támad. Ma fültanúja voltam, ahogy két szállítmány érkezésekor megjelent az egyik falusi, és azért háborgott, hogy nem neki adják oda a villanyhozzájárulást azonnal (mert hogy itt ilyen is van). Nem értette meg, hogy miért nem vele foglalkoznak azonnal.
A kitelepített gyerekekkel napok óta délelőtt és délután két-két órát foglalkozunk. Hála Istennek most már ebben is kaptunk segítséget. Tiszafüredről egy nagyon lelkes kis csapat érkezett egy kicsit tehermentesíteni minket. Így az adományok szétosztásában is tudunk segíteni. Közben rendszeresen látogatjuk a Parókiára betelepített családokat.