
Már régóta terveztük, hogy össze kellene jönni, mondták az asszonyok, de most itt van rá az alkalom. Sem csigát nem gyúrunk, sem nem készülönk valamire, csak beszélgetünk egy kicsit. Így is történt ez pünkösd másodnapján.
Egy kis szabadtéri istentisztelet lett belőle, ahol két névnapos készített egy kis szeretetvendégséget, és mindenki hozott egy kis sütit, cseresznyét, és egy adag jókedvet.
A tiszteletes asszony áhítatával kezdtük meg ezt a délutánt, majd Béla bácsi, gondnokunk köszöntője következett. Énekeltünk, majd ettünk, és jót beszélgettük.