Nem mondom, hogy nem voltak nehezebb napjaink, de úgy gondolom, hogy sok mindent együtt meg tudtunk oldani. A templomfelújítás is ilyen nehézség volt, és még mindig benne vagyunk a végében, ami azt gongolom, hogy a legnagyobb eredménye az elmúlt öt évnek a fizikai építkezésünket tekintve.
Lelkileg is megpróbáltuk megtenni azt, ami tőlünk telhető: megtartottuk az istentiszteleteket és az alkalmakat szép renddel. Ezen a vasárnap a gondnok úr visszaemlékezett ennél sokkal részletesebben is ez elmúlt időszak eseményeire, és együtt adtunk hálát ezért.
Az istentiszteleten mi is megköszöntük az együttmunkálkodást, és az Isten országáért való tevékenykedést a gondnoktestvérünknek és feleségének, a harangozónknak és feleségének, a pénztárosunknak, szüleinknek, az asszonytestvéreknek, a presbitériumnak, és az énekkarnak, akik most is egy énekkek köszöntöttek minket. Utána a parókián babgulyásra hívtunk mindenkit.
Köszönjük azt a sok szeretetet, amit kaptunk ebben a gyülekezetben.