Különleges alkalom volt, mert mind a 8-an cigányok voltak. Nehéz és fáradságos hét volt mögöttünk, mire az elhatározáson túl, már komolyan készültünk erre a vasárnapra. Minden nap próba volt, és igyekeztünk összeszedni mindent, ami szükséges a konfirmációhoz. Készültünk a kérdésekkel, és a válaszokkal, készültünk a fogadalom tétellel, és készültünk lelkileg, hogy ki kell állnunk, és a többiek előtt meg kell vallanunk a hitünket. Ez nem csak egy szereplés, hanem egy életre szóló elhatározás.
Ez nem azt jelenti, hogy innentől tökéletesek lesznek, hanem azt, hogy megpróbálnak velünk együtt Isten felé haladni.
Volt egy felnőtt konfirmandus is, akitől ide érkezésünk után az első levelt kaptam, hogy elhagyja a református egyházat, és a Jehova tanúi sorába áll. Most mégis visszatért hozzánk, és ma ő is fogadalmat tett. Végül azzal búcsúzott, hogy aktív tagja szeretne lenni gyülekezetünknek.
Adja Isten, hogy legyünk befogadó gyülekezet, aki felkarolja ezeket a fiatalokat, és utat mutat nekik Isten felé.