Hétfőn egy szalonnasütéssel kezdtük a hetet, várva már az előre eltervezett heti programokat. Nemcsak rajtunk érződött azonban, hanem a gyerekeken is – hiszen szóltunk nekik a tervezett programokról –, hogy készülnek a hétre. Kedden egy kalandos csónakázásra hívtuk és vártuk a gyerekeket, akik szerencsére nem ijedtek meg a kihívástól, és a kezdeti nehézségek után önfeledt szórakozásba csapott át a csónakázás. A Rakacai tó a partról is gyönyörű, de a vízből látva a part, a horgászok, a hétvégi házak a domboldalakon, mind-mind nagyon hangulatossá varázsolják a helyet. A gyerekeken is látszott, hogy nagyon tetszett nekik a vidék, meg persze maga a vízen „siklás” is. Szerdán biciklitúra következett Szuhogyra. A gyerekek már ki is pihenték a csónakázás fáradalmait, így kényelmes tempóban egész rövid idő alatt elértük a települést, ahol a gyerekek kézműves foglalkozáson vettek részt. Nagyon élvezték a gyöngyfűzést, a faragást és a festést is. Hazafelé még ettünk egy fagyit Szuhogyon, aztán indultunk tovább hazafelé. Csütörtökön Miskolcon voltunk, ahol megtekintettük az Avasi kilátót, és Miskolc nevezetes tereit, köztük a Városházteret, rajta a virágórát, a lassan elkészülő új Városházát, valamint a tér közepén álló Széchenyi szobrot. A rekkenő hőségben a gyerekek az Erzsébet téri szökőkútnál hűtötték le magukat. Önfeledten szórakoztak, ami nem zavarta a járókelőket sem, sokan megálltak, és nézték őket, jóhiszeműen mosolyogtak, mások – csatlakozva hozzájuk – a víz alá tartották a kezüket, hogy arcukat megmoshassák. Ahogy sétáltunk a miskolci utcákon, betértünk egy református könyvesboltba (a Kossuth utcai református templom mellett), ahol amolyan antikvárium-szerűen, régi könyveket vásárolhat az oda betérő. A Nyilas Misi Alapítvány által fenntartott üzletben megtudtuk, hogy a vásárlás összegével az alapítványnak segítünk, akik a pénzt az arra leginkább rászorulóknak ajánlják fel. A gyerekeknek vettünk gyorsan pár apróságot, én magam pedig három könyvvel lettem gazdagabb. Öröm volt adni, mert tudtuk, hogy jó célt szolgál majd. Pénteken aztán amolyan levezetésként étteremben voltunk Edelényben, ahol mindenki pizzát választott. A kellemesen megtelt hassal tettünk még egy rövid sétát a városban, aztán indultunk csak haza.

Kujan Szabolcs