Az utolsó napokat - sportos hasonlattal élve - még inkább „meghúztuk" a jobb jegy reményében, ami nem is maradt el. Büszkék lehetünk tanulóinkra, ugyanis ki-ki a saját szintjéhez mérten javított, van, aki 4-es feletti átlagot produkált, ami - azt gondolom - megsüvegelendő.

A felfogásbeli javulást pedig egy jó példa mutatja, ugyanis az egyik tanulónknál véletlenül elírták a jegyeket, és a tavalyit fénymásolták le - a fiú arcára, amikor felvilágosítottam, hogy már megint hasonló jegyei vannak, mint tavaly, kiült az arcára a megdöbbenés és a rémület, magyarán megijedt, hogy rossz jegyekkel zárt, és így nem veszik fel középiskolába - erősítette meg gyanúmat a fiú is. Úgy gondolom, ez is jól bizonyítja, jó úton járunk, és reméljük, továbbra is így fogja terelni az életüket a jó Isten.

Az egész éves tanulást egy közös szalonnasütéssel zártuk, ahová meghívtuk az egész évben nálunk tevékenykedő Tóth Melindát is, aki egész évben a lélek számára is hasznos és érdekes történeteket tanított a gyerekeknek Istenről és az ő egyszülött Fiáról. A tavaly megtanult technikával már egész gyorsan raktak tüzet a srácok, igyekeztünk minél több feladatot rájuk bízni, ezáltal is nevelve őket az önálló életre. Úgy gondolom nagyon jó befejezése volt ez a tanévnek, mindenki nagyon jól érezte magát.

A pár hónapja elültetett zöldségmagok lassan kikelnek, nem is haboztunk, gyorsan leszedtük a hagymát és a borsót. A gyerekek talán így jobban megértik és megbecsülik a kétkezi munka értékét, láttuk rajtuk, hogy becsülettel és lelkesen végezték el ezt a feladatot is.

Mindeközben szépítgetjük az udvarunkat, készülünk a nyárra, teli érdekes programmal. Új játékokat is kaptunk, aminek a gyerekek nagyon örültek.