Szerettük volna az újévet egy maradandó élménnyel kezdeni, amit egy kisebb buli formájában képzeltünk el. A felkészülés majd’ egy hétig tartott, felosztottuk a hetet, minden napra más-más került terítékre. A gyerekek meghívót is készítettek, amit odaadtak annak a személynek, akit szeretett volna meghívni. Elárulhatjuk, nem kis izgalommal készültek el a meghívók, a legtöbb fiú a lány osztálytársát hívta meg. A következő napokban aztán zenéket válogattak a gyerekek, majd feldíszítették a napközit. Ahogy haladtunk előre a nagy nap felé, úgy lehetett látni azt a „kis” izgatottságot a gyerekek arcán. A napok teltek, majd végre eljött a péntek. 4 órára majdnem itt volt mindenki, köszönthettünk pár napközist is, és a meghívottak nagy része is eljött. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a buli elején nagy volt az izgalom, hogy ki kezdi el a táncot. Kis dolgozói segítséggel végül, ha nehezen is, de beindult a buli. Mindenki táncolt mindenkivel, és jó volt látni a kisimult arcokat. Ezután nem is csoda, hogy nehezen sikerült befejezni a bulit, sok „utolsó zeneszámot” játszottunk le. Úgy gondoljuk, összességében jól sikerült az első napközis buli, amit – ha a gyerekeken múlna – minden héten megrendezhetnénk.

Nem feledkezhetünk, s nem is feledkezünk azonban meg arról, hogy a legfontosabb a tanulás. Ezen a téren örömteli félévet zártunk, hiszen kiosztották a félévi bizonyítványokat. Most sem bukott meg senki (a gyerekek szerint ez már „alap”). A legjobb tanulóink, akik négyes feletti átlagot értek el, mindenképpen dicséretet érdemelnek, de a leggyengébb eredmény is 3,14 lett.

Ennek tükrében is, úgy érzem, jónak mondható félévet zártunk, de amíg mindenki nem lesz kitűnő, addig nem állunk meg.