Az évszakváltozással megkezdődnek a tavaszi munkák is, és nem maradhatunk ebből ki mi sem. A diákokkal felkerekedve veteményezni indultunk. Bár a ránk váró földterület először kicsit megrémítette őket, jókedvűen láttak a feladathoz, hiszen ők is tudják, hogy mindenkinek ki kell venni a részét a munkából. Ráadásul a közös program, ami hasznos is, még jobban összekovácsolja a csapatot. Bár az egészséges versenyszellem dolgozott köztük – mindenki elsőként akarta befejezni a rászabott munkát – az ügyesebbek segítettek a lemaradó gyerekeknek. Nagy élmény volt számukra, hogy kipróbálhattak a kistraktort (természetesen nem vezették, csak ültek rajta), úgy dolgoztak, mint egy igazi gazda.

A kamaszkor nehézségeivel a napközi dolgozói is nap, mint nap megküzdenek. Mindenki a gyerekek fejlődését szeretné elérni, ez sokszor ütközik akadályokba. Így jött az ötlet, hogy valamivel ösztönözni kellene őket, ezért kaptunk egy pingpongasztalt. Így most már nemcsak akkor tudunk együtt kikapcsolódni, ha az eddig szabadtéri programunknak kedvez az idő.

Ez természetesen csak a házi feladatok elkészítése után jöhet szóba. Célunk mindenképpen az, hogy a srácok jó átlaggal, megfelelő viselkedéssel és hozzáállással, valamint szép emlékekkel hagyják el a mi kis közösségünket. Nem volt ez másképp a ballagó diákunknál sem, hiszen betöltötte a 14. életévét. Tipikus példája ő annak, hogy mit szeretnénk elérni a napközibe járó gyerekekkel. Négy egészes feletti átlaga van, tisztelettudóan viselkedik és remélhetőleg Istenhez is közelebb került.