Miután kaptunk egy pingpongasztalt, azonnal elkezdtük az edzéseket – főleg, hogy az iskolában meghirdették az első versenyt, különböző korosztályokban.
Kezdetben persze nehezen ment a visszaütés, de az látszott, hogy pár fiúnak van érzéke, tehetséges hozzá. Egy hatodik és egy ötödik osztályos tanulónk bejutott a legjobb négy közé, a döntőre e héten került sor.
Látszott rajtuk, hogy nagyon izgulnak, ezért igyekeztünk levenni a súlyt a vállukról, és elmentünk szurkolni is. Ennek is meglett a hatása, mindenki a két napközisre figyelt. Láthatták, hogy győznek, és jutnak be a döntőbe mindketten. Úgyhogy házi döntő lett az elődöntőből.
Itt már azzal a kellemes gonddal kellet szembesülni, hogy na de most kinek szurkoljunk?! Természetesen mindkettőjüknek. Megkapták a nyereménycsomagot és az oklevelet, amit büszkén tartottak a kezükben.
De ez még itt a nem a vége, ugyanis ez még csak a „kezdő” szint volt, úgyhogy megcélozzuk a következő szintet, de most már fogják tudni, hogy jobb lesz odafigyelni a napközisekre…