A nagy félévi hajtás után úgy gondoltuk, hogyha már enyi hó esett, elmegyünk Szendrőlád szélére és kicsit elengedjük magunkat. (Van,amikor szó szerint)
Így tehát nekivágtunk az útnak, ki-ki saját szánkójával, kitömött nejlonzsákokkal, sítalpakkal és van aki csupán a saját lábbaelijét használta. Sok napközis nagyokat esett, de nem bánták, újra meg újra lejöttek, lecsúsztak az erdős lejtőn, míg nem bevették a felügyelőjeket is a "buliba". Volt, amikor öten voltunk egy zacskón, egymás ölébe ülve. Mondanom sem kell, nagy nevetés és kacagás volt a vége. Igazi csoportépítő tréning volt, egymást segítve a felfelé menetben, hogy vissza ne csússzunk, egymás felé pedig felelősségtudatot éreztek a gyerekek. Úgy gondolom minden gyerek remekül érezte magát, ami a fotókon is érzékelhető...