Bizonyára mindannyian szenvedünk attól, hogy életünkből hiányoznak az őszinte, mély kapcsolatok, a közös élmények, amelyek erőt adnak, segítenek elhordozni életünk terheit, hogy ne csupán önmagunkra figyeljünk, hanem egymásra is.

Ez a vágy és óhaj vezetett minket, amikor szervezni kezdtük gyülekezeti hittantáborunkat. Természetesen voltak félelmeink, vajon képesek leszünk-e gyermekeinket lekötni, kellőképpen foglalkoztatni, hiszen ebben a felgyorsult világban olyan sokféle inger éri őket, amelyek talán vonzóbbak számukra. Éppen ezért olyan értékeket és emberi magatartásformát próbáltunk felmutatni, amely mai modern korunkban emberi együttélésünkből sokszor hiányzik. Hit, bizalom, engedelmesség, az egymásra való odafigyelés, a türelem, a békesség munkálása emberi kapcsolatokban.

Július 23-27. között került sor erre a táborra, amelyben 24 gyermek vett részt első osztálytól a nyolcadik osztályig és heten voltunk felnőttek.

Minden reggel a templomban, Isten házában kezdtük a napot énektanulással, Igeolvasással és imádsággal. Ábrahám életének fontos állomásait elevenítettük fel és beszéltünk ennek mai üzenetéről. Ehhez kapcsolódott a 23. zsoltár, amely Isten gondviselését a pásztor és a nyáj kapcsolatával példázza.

Az első nap témája a bizalom volt: Ábrahám meghallotta Isten hívó szavát és engedelmeskedett neki. Számunkra is fontos, hogy ilyen bizalomkapcsolatban éljünk, hogy megismerjük egymást és a mi mennyei Atyánkat, aki Jézus Krisztus által kiválasztott és elhívott minket.

A reggeli áhítat után az első nap a Művelődési Házban, a következő napokon pedig az Alkotóházban folytatódott a program: a tízórai elfogyasztása után kezdődtek az ismerkedő, kapcsolatteremtő és bizalomjátékok, amelyek még inkább elmélyítették a hallottakat. Ezek a játékok a pásztoréletre épültek, hiszen Ábrahám is vándorló pásztor volt, a vagyonát, megélhetését a nyáj biztosította. A hét folyamán ezeket az élményjátékokat Fodor Ágnes és Fodor József Benjámin tanították meg és játszották el a gyermekekkel. Ebéd után kezdődtek a kézműves foglalkozások: üvegfestés, agyagozás, terepasztalra papírfigurák készítése és pásztorbot-faragás. Ebben nagy segítségünkre voltak szakmai tudásukkal Bukovenszkiné Bodnár Éva, Kovácsné Borbély Katalin, Nagy Attiláné, a helyi általános iskola pedagógusai, valamint Szatmári Melinda igazgatónő, akik egész héten, a kezdő naptól a táborzárásig velünk maradtak.

A második napon arról volt szó, hogy Ábrahám életében is voltak olyan időszakok, amikor megingott a hitében: nem figyelt Isten szavára, a maga feje után ment és hazugságba keveredett. De Isten hű maradt hozzá és megbocsátott neki. Isten gondviselése hosszú távra szól, jöhetnek gondok, ínséges időszakok.

Ő tudja, hol a helyünk és megőriz minket a próbatételek között is. Bizalomépítő játékainkkal tovább erősítettük egymást. Felállítottunk egy sátrat, ebben segítségünkre voltak Fodor József lelkipásztor, Nagy Attila gondnok és dr. Szemán Ákos presbiter, kipróbáltuk a nomád életmódot. Fodor Ágnes fiatal tanítónő vezetésével a nemezelés technikáját sajátították el gyermekeink és folytatták a megkezdett munkákat.

A harmadik napon arról beszélgettünk, hogy milyen fontos életünkben, hogy békességben éljünk. De ahhoz, hogy ez megvalósuljon, sokszor le kell mondani önző érdekeinkről a másik kedvéért. Ábrahám is ezt tette, amikor engedett unokaöccsének, Lótnak és békességben váltak el egymástól. Isten azt akarja, hogy mi is a békességet munkáljuk környezetünkben, szeretteink körében.

Ezen a délelőttön Varga László presbiter több száz kötetes könyvgyűjteményének értékes darabjait mutatta meg gyermekeinknek: ezek között volt a Vizsolyi Biblia hasonmás kiadása valamint Misztótfalusi Kis Miklós Aranyas Bibliája is. Nagy élmény volt gyermekeink számára, hogy ezeket a könyveket közelről is megcsodálhatták és kezükbe vehették.

A negyedik napon Ábrahám történetének próbájáról volt szó: hosszú évek teltek el, Ábrahám és Sára megöregedtek, szinte „a halál árnyékának völgyében jártak", amikor Isten angyalai meglátogatják őket és azt az örömhírt hozzák, hogy hamarosan megszületik a várva-várt gyermek. Sára és Ábrahám kételkedik, kineveti Isten ígéretét. Emberileg lehetetlen, hogy gyermekük legyen, de Istennél semmi sem lehetetlen.

A délelőtt folyamán gitárkísérettel énekeket tanultunk Vargáné Verba Ildikó vezetésével, majd pásztorviadal, vetélkedő és csapatjátékok következtek. Délután a Fodor József lelkipásztor által elkészített terepasztalt a gyerekek „felöltöztették," házmaketteket, agyagkorsókat és bárányokat készítettek Urbán Rita tanítónő vezetésével és nagy buzgalommal folytatták a nemezelést és a pásztorbotfaragást.

A tábor utolsó napján az öröm került előtérbe. Isten ígérete beteljesedett, megszületett a várva várt gyermek. Ábrahám és Sára megtapasztalja, hogy Isten szava megbízható, szeretete túláradó. Ahogyan a zsoltáros mondja: „csordultig van poharam". Sára nevetése most boldog nevetés. Ebben az örömben részesülnek mindazok, akik Ábrahám környezetében élnek. Isten túláradó szeretete kíséri a mi életünket is, ha vele járjuk életünk útját. A templom, Isten háza az a hely, ahol az Ő áldásaiban a közösség megélése által részesedhetünk.

Ezen a napon külön a kisebbek és nagyobbak is drámajáték formájában korhű öltözékben felelevenítettük Ábrahám életének fontos állomásait és miután felkészültünk, külön a kisebbek és a nagyobbak, egymásnak bemutattuk a jeleneteket. Nagyon élveztük ezeket a rögtönzött előadásokat. Végül az egész hét megkoronázásaként Lajcsák István vezetésével a kislányok lepénykenyeret dagasztottak, a fiúk pedig befűtöttek a kemencébe és jóízűen elfogyasztottuk a kisült finomságokat. Köszönjük Lajcsák Istvánnak, hogy jutalomként gyermekeink még lovagolhattak is Darázs nevű lován.

Mint ahogyan minden napunkat Isten házában kezdtük, ott is fejeztük be: záró alkalmunkat vasárnap a délelőtti istentiszteleten tartottuk a gyülekezet tagjai és érdeklődő szülők, nagyszülők jelenlétében. Élménybeszámoló hangzott el az elmúlt hét eseményeiről, gyermekeink pedig egy rövid összeállítással ízelítőt adtak a megtanult énekekből és elmondták együtt a 23. zsoltárt. Az istentisztelet után a gyermekek munkáiból készült kiállítást tekinthették meg az érdeklődők a Gyülekezeti Házban.

A hittantábor költségeinek nagy részét A Taktaharkányi Református Templomért Alapítvány biztosította az adófizető egyháztagok 1%-os felajánlásából. Köszönet illeti mindazokat, akik ezzel a lehetőséggel éltek és segítették alapítványunk működését.

Köszönetet mondunk mindazoknak, akik a tábor megszervezéséhez és lebonyolításához szakmai segítségükkel, áldozatos munkájukkal, pénzbeli vagy természetbeni adományaikkal, finom sütemények elkészítésével hozzájárultak. Névsor szerint: Aranyosi Lajos, Bodnár Imre Lászlóné, Bodnár Károlyné, Borbély István, özv. Borbély Istvánné, Bukovenszkiné Bodnár Éva, Dankó Istvánné, Erdeiné Takács Ágnes, Fodor Ágnes, Fodor József, Fodor József Benjámin, Jakab Adrienn, Juhászné Urbán Rita, Kovácsné Borbély Katalin, Kovács Zsolt, Lajcsák István, Lékáné Bodnár Krisztina, Nagy Attila, Nagy Attiláné, özv. Répási Miklósné, Rozgonyiné Bárdi Gizella, Spisák Jánosné, Szabó Jánosné, Szatmári Melinda, Szász Elekné, dr. Szemán Ákos, dr. Szikszai Elek Sándor, Tóth János, Varga László és Vargáné Verba Ildikó.

De mindenek fölött hála legyen a mi gondviselő mennyei Atyánknak, hogy előttünk jár és vezet minket életünk útján, ahogyan a zsoltáros erről bizonyságot tesz: „Bizony jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben." (Zsoltárok 23,6)

Reméljük, hogy gyermekeink életében nem merül feledésbe mindaz, amit kaptak és lelkiekben épültek, gyarapodtak. Adja Isten, hogy így legyen.

Fodorné Mészáros Klára
lelkipásztor
„táborvezető"