Első alkalommal Tarr László mádi lelkipásztor a Prédikátor könyve 4,9-12 alapján elmondta, hogy lényeges különbség van az együttélés és a házasság között. „Nagyon sokan vannak, akik azt mondják, hogy a házasság idejétmúlt dolog, minek az a papír, hiszen az nem boldogít. A házasság nem egy papír, hanem Isten Igéje alapján férfi és nő legmagasabb rendű kapcsolata. Az együttélésnek komoly testi-lelki hatásai vannak. Bármilyen furcsa, az ember lelke nem együttélésre van teremtve, hanem házasságra. Lehet, hogy az együttélés a testi vonzalmakkal járó vágyakra megoldást jelent, de az esetek többségében a lélek ebbe belebetegszik. Az együttélésben benne van, hogy megpróbáljuk, de ha nem megy, akkor ne erőltessük. Az együttélésbe nagyon sok próba belefér és ezek a próbálkozások lassan mérgezik az újabb és újabb kapcsolatokat is az emlékek és az összehasonlítások miatt. A házasságban ott van a felelősségvállalás a másikért, amelyre utal az eskü szövege is: hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek. Minden házasság háromszög a szónak vagy a legszentebb vagy a legszomorúbb értelmében. A házasság akkor marad egészséges, ha a harmadik hely eleve be van töltve az élő Krisztussal. Belőle erők áradnak felénk. Amikor pislákol a szeretet tüze, Krisztus szeretete újra felerősíti.”

A második este Balázs Pál csobaji-taktabáji lelkipásztor a házasság második szakaszáról szólt:”Hitetlenül el nem hagyom”. A felelősségteljes szeretet, az irgalmasság, a könyörület, hogyan működnek a házasságban, amikor már összecsiszolódnak az életek. Az lehet irgalmas, aki ismeri az irgalmas Atyát. Mi az irgalmasság? Ha tudunk megbocsátani, ha nem ítélkezünk,ha nem keressük a másik hibáját, fogyatékosságát.Az egymásért való élés, amelyet naponként gyakorolni kell és mindig ujrakezdeni. A rivalizálás helyett örülök annak, hogy a másiknak öröme van. Amikor úgy érezzük, hogy a kapcsolatunk kiürült, álljunk meg együtt Krisztus keresztje alatt, mert onnan mindent másképp látunk.

A harmadik este témája: megtartó hűség- sok évnyi együttlét után. Pásztor Gyula lelkipásztor, a Sárospataki Teológiai Akadémia lelkigondozója a 100. zsoltár 3.verse alapján arról tett bizonyságot, hogy nagyon sok emberi példát lehetne sorolni a hűséggel kapcsolatban, de ezeknek az alapja Isten hűsége. Isten hűsége engedelmességet vár, ragaszkodást vár, hűségének célja, hogy valahová el akar juttatni. Ő soha nem vár el tőlünk olyat, amihez nem adja meg a feltételeket. Isten hűsége erősítheti a mi hűségünket a házastársi kapcsolatban is. A házasság küldetés – ezt a küldetést emberi elhatározással nem lehet betölteni. Több évtizedes házasságban már jól megismerik egymást a házastársak. Itt már nem arról van szó, hogy a másikat megváltoztatom. A lelki-testi vonzalom már nem elég, többre van szükség: keresni tudatosan a másik örömét, a másik javát, a másik üdvösségét. Az emberi elgondolás az, hogy amíg hasznom van belőle, amíg meg nem terhel, addig kitartok a másik mellett. De a házassági eskü szövege így fejeződik be :” sem egészségében sem betegségében… hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes életemben hűséges segítőtársa/gondviselője leszek…” Mindhárom este kötetlen beszélgetésben házaspárok vallottak arról, hogyan tudtak hűségesek maradni több évtizeden át, mit jelent a mindennapok küzdelmeiben a házastárs jelenléte és az Úristen hűsége. Alkalmainkat szeretetvendégséggel zártuk és megfogalmaztuk azt az igényünket, hogy az ilyen jellegű találkozásokra mindannyiunknak szükségünk van, hogy erőt meríthessünk és örömöt vigyünk emberi kapcsolatainkba.

Fodorné Mészáros Klára

Fotók: Dankó Istvánné