Evangélizációs napok Mádon

LXIV. évfolyam 1. szám / Zempléni Egyházmegye


A Mádi Református Egyházközségben március másodikától ötödikéig evangélizációs napokat tartottunk. Estéről estére meghívott vendégek szolgáltak közöttünk, és tanításuk alapján arra a kérdésre kerestünk választ, hogy miként fejezhetjük ki hitünket, hogyan tehetünk vallást Megváltó Krisztusunkról.

Ez azért lényeges, mert Jézus szavai alapján kijelenthetjük, hogy üdvösség kérdése, hogy kinek mondjuk Krisztust, hiszen Ő maga mondta: „Aki vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt,…” (Mt 10,32)

Március 2-án dr. Enghy Sándor abaújszántói lelkipásztor hirdette közöttünk Isten üzenetét Jn 5,31-40 alapján. Az elhangzottakból megtanulhattuk, hogy a bizonyságtétel eredetileg a bírósági ügyek során tanúskodók perdöntő vallomása volt. A mi bizonyságtételünk is perdöntő abban a kérdésben például, hogy igazunk van-e amikor templomba járunk? Az Istenfélő ember gyakran érezheti azt, hogy nem értik meg a világban, márpedig szörnyű érzés, amikor valaki az igazsággal magára marad. Jézus azért halt meg a Golgota keresztjén, mert (látszólag) hiába volt a bizonyságtétel, hiába volt a bizonyíték, a sok csoda. Pedig Jézusról nem csupán cselekedetei tettek bizonyságot, hiszen róla írt már Mózes is, de ami a legfőbb dolog, maga az Isten tett róla bizonyságot. A mi bizonyságtételünknek is akkor van gyümölcse, ha megerősíti azt az Isten rólunk szóló bizonyságtétele.



Március 3-án Végh Balázs, a Sárospataki Református Kollégium közigazgatója beszélt arról, miként tapasztalta Isten vezetését az életében. A Szentírásból az ApCsel 22,1-21 verseket olvasta fel, melyben Pál apostol Jeruzsálemben beszéli el megtérését, a feltámadt Jézussal való találkozását és Krisztustól kapott küldetését. A közigazgató úr is megtéréséről beszélt, arról, hogy az Úr miként vonzotta őt egyre közelebb magához. Nem hirtelen döntés volt ez, hanem lépésről lépésre kibontakozó folyamat. Kezdve a vallásos családi neveltetéstől egészen a felnőttként történt konfirmációig, a Jézus mellet történő tudatos döntésig.



Hallhattunk arról, miként vezette Isten a párválasztás életet meghatározó döntésében, és hogy miként lett számára a munkája hivatássá, Istentől való küldetéssé. Az egészen személyes hangvételű bizonyságtétel sokak számára valódi megerősítést jelentett a hitben való járás hétköznapjaira nézve.



Március 4-én Gottfriedné Madai Éva diósjenői lelkipásztor bizonyságtételére figyelhettünk, aki a Zsoltárok könyvének 23. fejezetéből kiindulva beszélt arról, hogy mit jelent az ő életében az, hogy: „Az Úr az én pásztorom…” Elgondolkodtató volt számunkra, hogy a teremtő Isten, aki csillagrendszereket tart fenn és igazgat, pásztorként figyel a világmindenséghez képest csak porszemnyi teremtményre, az emberre. Dávid, aki maga is pásztor volt, jól tudta, hogy a juhok sorsa a pásztor gondviselésén múlik. Az Úr pedig, aki választott népének életében olyan sok csodát tett, a legnagyobb szeretettel gondoskodik az övéiről. A golgotai kereszten Jézus értünk való kereszthalála sem más, mint a pásztor gondoskodása, hiszen a jó pásztor életét adja a juhokért. Dávid pedig ennek a szerető Istennek a hatalmába helyezi az életét. Ez megy a legnehezebben az ember számára, hogy nem a saját akarata és szeszélyei szerint éli az életét, hanem Isten hatalma alá helyezi a sorsát. Az ilyen ember megtapasztalja, hogy akinek az Úr a pásztora, az nem szűkölködik. Dávid sokszor nélkülözött, menekült, és szükséget látott, mégis mindig elégedett volt, azt mondta: Nem szűkölködöm. Hallottunk arról, hogy az ember a legnehezebb megpróbáltatások során is békességgel lehet Isten rendelése felől. A nagytiszteletű asszony elmondta, hogy miként tapasztalták ezt meg akkor, mikor szíve alatt hordott gyermekükről orvosok azt mondták: súlyosan beteg. Megható volt hallani, amint arról tett bizonyságot, hogy az Isten miként hallgatta meg imádságukat a nyomorúság idején is.



Március 5-én Gottfried Richárd diósjenői lelkipásztor bátorított minket hitvallásával a 4Móz 21,4-9 és a Jn 3,16 alapján. Megérthettük, hogy Jézus az Isten szeretetéről tesz bizonyságot, mert ezen keresztül ismerhetjük meg legjobban az Atya Istent. Ez azért fontos, mert a helyes istenismeret segít minket a helyes bizonyságtételre. Egy kedves tanmese segítségével rádöbbenhettünk arra, hogy az ember istenismerete annyira torz lehet, hogy észre sem vette, amikor az Isten testet öltve itt járt közöttünk a földön. Nem ismertük fel, sőt keresztre feszítettük. De éppen ebben az áldozatban ismerhetjük meg az Isten végtelen szeretetét, hogy úgy szerette Isten ezt a világot, hogy egyszülött fiát adta érte. Ezt a szeretetet kell elfogadnunk és tovább adnunk, hogy bizonyságtételünkön az Úr áldása legyen.



Evangelizációs alkalmainkat másnap úrvacsorás istentiszteleten zártuk.



Tar László lelkipásztor

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Saját szemetekkel fogjátok látni, és magatok fogjátok megvallani: Nagy az Úr Izráel határán túl is! Mal 1,5

2Sám 13,20–39

Az előző szakasz vérfertőző cselekményének egyenes következménye, hogy „…meggyűlölte Absolon Amnónt…” (22). Vajon miért nem szólt közbe, és csinált rendet a testvérek között az édesapa, Dávid király? 

tovább

(5) „…minden igyekezetetekkel törekedjetek…” (2Péter 1,1–11)

HITBEN FELELŐSEN!

– 1. A hitben felelős ember hiteles ember, akin látszik, hogy Isten dicsőségére éli életét, dobpergés nélkül, csendben igyekezve, látható áldásokkal tevékenykedve. 

tovább

ESZTER 4,1-17 - Kedves Eszter!

Be kell vallanom, hogy idegennek érzem a világodat. Van benne valami azokból a topmodellekről szóló televízió műsorokból, amiket soha nem szoktam nézni. Fogalmam sincs, milyen lehet, ha állandóan szépítenek és kényeztetnek. 

tovább

2017. október 13. péntek

„Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? Ha valaki az Isten templomát megrontja, azt megrontja Isten, mert az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok.” (1Kor 3:16-17)

 

 

 

tovább

Reményik Sándor: A szőnyeg visszája

Kétségbe esem sokszor én is
A világon és magamon,
Gondolva, aki ilyet alkotott:
Őrülten alkotott s vakon.

 

tovább