Napi lelki táplálék
Az Ige MellettSteinbach Józsefnek, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének a Reformátusok Lapjában, "Az Ige Mellett" rovatban megjelenő írásai.
(24) „…egy szívvel és egy lélekkel felemelték hangjukat az Istenhez…” (Apostolok cselekedetei 4,23–37)
Pétert és Jánost szabadon bocsátották a börtönből, akik bizonyságot tettek a gyülekezetnek az Úr szabadításáról. A gyülekezet egy szívvel és lélekkel IMÁDKOZOTT (23–24).
– 1. Az imádság elsőként mindig közös hálaadás az Úr szabadító irgalmáért, amelyet Isten népe ebben a világban megtapasztal, de amely mindig túlmutat ezen a világon (24).
– 2. Az imádság bizonyosságból fakad, amely szilárdan vallja, hogy hiába zúgolódik bármekkora e-világi hatalom a feltámadott Jézus Krisztus ügye ellen, mert ez az ügy örökkévalóan győztes ügy (25–28).
– 3. Az imádság könyörgés, hogy mindenkor bátran, mennyei erővel hirdethessük az Urat, és tanúságtételünk nyomán, hiteles jelként gyógyulások történjenek a beteg világban. Urunk, add, hogy a Te nevedben mondott szavaink és szolgálatunk gyógyítson és ne betegítsen! (29–31)
1Krónikák 5
502. dicséret
Steinbach József
Napi lelki táplálék
Nagy félelem szállta meg az egész gyülekezetet és mindazokat, akik hallották ezeket. ApCsel 5,11
2Móz 30
Nem elég elkészíteni mennyei mintára a szent sátrat, működtetni is kell. Isten nem egy szép, de működésképtelen szent helyet akart, hanem arra adott utasítást, hogy ennek évszázadokig működnie kell.
(24) „…egy szívvel és egy lélekkel felemelték hangjukat az Istenhez…” (Apostolok cselekedetei 4,23–37)
Pétert és Jánost szabadon bocsátották a börtönből, akik bizonyságot tettek a gyülekezetnek az Úr szabadításáról. A gyülekezet egy szívvel és lélekkel IMÁDKOZOTT (23–24).
LUKÁCS 12,1–7 - Lét helyett látszat
Nem csak az ókori társadalomra volt jellemző, hogy a külsőségek mindennél fontosabbak voltak. A mai Z generáció tagjai is igyekeznek magukról minél jobb képet mutatni.
Haraszti Sándor: Ne dobj követ...
Ítélni könnyű… Megérteni
próbáld a lélek tenger titkát.
Ne prédikálj, te vélt erényes,
ne emlegess te jellemsziklát,
ki azt sem tudod, mit jelent:
bűnbánattal a mélybe’ lent
melletvervén meakulpázni,
magad őszintén megalázni,
bízván erősen, hogy soha
többé nem visz a mostoha
élet kényszere bűnesetbe…
