Lelkész-gondnoki csendesnapok Mályiban a vendég szemével

Többéves gyakorlat az, hogy a Borsod-Gömöri Egyházmegye és a felvidéki Gömöri Egyházmegye közösen szervez alkalmakat, illetve rendezvényeinkre kölcsönösen meghívjuk az egyházmegyék közösségének képviselőit. Ennek a jegyében adtunk hálát a határ megnyitásáért Putnokon és Hanván, nyitottunk meg kiállítást Debrecenben, írtunk alá együttműködési megállapodást Varbón, s vettünk részt egyházmegyei közgyűléseken, presbiteri konferenciákon, lelkészértekezleten.

Már csak ezen előzményekre való tekintettel is örömmel fogadtuk a Borsod-Gömöri Egyházmegye esperesének, vezetőségének szeretetteljes meghívását a 2011. március 20-tól 22-ig, Mályiban, a Mécses központban tartandó lelkész-gondnoki csendesnapokra, melynek témája: „A meglévő gyülekezetek megtartása, gondozása és megőrzése”.

A vasárnap délutáni szolgálatok miatt kissé megkésve érkeztünk Mályiba, ahol dr. Hézser Gábor és dr. Fruttus István Levente csoportos foglalkozásra, szolgálatunk és lehetőségeink továbbgondolásra hívott bennünket. Érdekes és elgondolkodtató volt ifjak, vagy éppen idősek szerepét felvéve megfogalmazni elképzeléseinket, elvárásainkat, egyházunkkal, gyülekezeteinkkel kapcsolatban. Ez a téma jó indítója volt az esti beszélgetésnek, melyet mi gömöriek, éjszaka a szobánkba visszahúzódva is folytattunk természetesen kielemezve aktuális helyzetünket, gyülekezeti viszonyainkat.

Hétfőn Gazda István esperes úr áhítata után, a vasárnap megkezdett csoportos munkát folytattuk, elemeztük, s értékeltük.

Ebéd után a szép, verőfényes tavaszi időben, kellemes sétát tehettünk a tó partján. A nap második felében pedig egy meglepő és megdöbbentő határozat bejelentése kavarta fel a közösség nyugalmát, s az este további részét is ezen téma és annak a közösségre gyakorolt hatása uralta.

Kedden reggel, felvidéki esperesként, nekem jutott az áhítat megtartásának megtisztelő feladata.

Az áhítat után Siba Balázs „Isten és élettörténet” című könyvét ismerhettük meg, mégpedig a szerző bemutatásában.

Visszatekintve a borsod-gömöriekkel együtt töltött időre, s az eddigi közös programjainkra, úgy érzem, hálával tartozunk Istennek. Hálával tartozunk azért, hogy bár a földi nagyhatalmak határt húztak közénk, de az Úr olyan testvéreket rendelt mellénk, akikkel együtt, élő hittel hordozhatjuk örömeinket és próbáinkat, és akikkel együtt kereshetjük a lehetőséget Krisztus anyaszentegyházának építésére. Az eddig megtett közös útért is legyen dicsőség a Mindenható Istennek és köszönet mindazoknak, akik segítették és segítik egyházmegyéink közösségének együttműködését.

Nagy Ákos esperes, Hanva