A lelkipásztor

LXIV. évfolyam 3. szám / Élő teológia


Megvallom, engem magamat is érdekelne egyfajta közvélemény-kutatási értékelés arra vonatkozóan, ki kinek látja vagy gondolja a református lelkipásztort, s mit vár tőle. Mivel magam is lelkész vagyok, ilyen külső véleményalkotásra nem vagyok alkalmas. ezért belülről nézve azt próbálom leírni, ahogyan magunkat értelmezem, amilyen mintát követve igyekszem azzá lenni, akivé Isten lelkészként elhívott.

Pál apostol így fogalmazta ezt meg: „… látványossággá lettünk a világnak, az angyaloknak és az embereknek”. (1Kor 4,9) Úgy látta magát, mintha Isten egy színpadra állította volna, hogy ott legyen mindenki előtt látható rajta, mit jelent keresztyénnek lenni.



Úgy tapasztalom, egy gyülekezetben, egy településen Isten ugyanerre hívta el a lelkipásztort. Sok tekintetben szemléltető példának akarja a lelkészt. Egy embert a többiek közül, aki tudja magáról, mennyire rászorul Isten kegyelmére, életet árformáló erejére, s az élete tanúskodik arról, hogy Isten kész megbocsátani, kegyelmesen formálni, szeretettel hordozni. Hiszi, s tudja, hogy a saját élete is arról tanúskodik: azon van áldás, amit Istennek engedelmeskedve tesz, de azt sem titkolja, hogy ennek az egyéni életében is mennyi emberi akadálya és kísértése van. Ezért kész Isten erejére támaszkodva leplezetlenül küzdeni a vissza-visszatérő emberi természete és kísértései ellen. Nem színész, aki eljátssza a mintakeresztyén szerepét, hanem ember, aki harcolja a hit nemes harcát. Így az is leolvasható lesz róla, amivel Isten az ilyen életet megáldja: belső békessége és öröme lesz, fel tud állni a bukásaiból is, erőt kap ahhoz, amit tennie kell, s az apró dolgokban is Isten szeretetének különös ajándékait látja. Ha látványossággá lett, akkor kész azt is elfogadni, ha kipróbálják, hogy valódi-e, követhető-e az, aminek látszik. Támadások, próbák között is az a küldetése, hogy láthatóvá legyen rajta: ott, ahol társai is élnek, abban az életkorban és azokban az élethelyzetekben, kísértésekben és nehézségekben, melyekben a többiekkel együtt benne él, Istennek van felelete, Jézus Krisztusban van megoldása. Így vezethet pásztori módon arra az életre és azokra az áldásokra, melyeket Isten rajta keresztül sokaknak elkészített.



Pásztor Gyula

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Boldog lehetsz, Izráel! Van-e, aki hozzád fogható: olyan nép, amelynek védelme az Úr?! Ő a te segítő pajzsod és dicsőséges kardod. 5Móz 33,29a

1Móz 48

A bibliai történetek jó része ellentmond a törvényben megfogalmazottaknak. Manassénak mint elsőszülöttnek kellett volna megkapni a jobb kézzel adott első áldást, mégis Efraim az, akire Jákób, áldásmondása során ráteszi jobb kezét. 

tovább

(32) „…akik pedig mégis követték, féltek.” (Márk 10,32–45)

Szóljunk erről, mert Márk evangélista is szóba merészeli hozni ezt.

Akik követték Jézust, tele voltak félelemmel (32).

tovább

ZSOLTÁROK 86,1-10 - Hogy vagy?

Kezet a szívre: Kinek válaszolok őszintén a címben feltett kérdésre? Ki az, aki annyira bizalmas számomra, hogy a felszínes és néha nem annyira őszintén gondolt „Jól vagyok”-nál többet tudok mondani? 

tovább

Zokogó szemek

„Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened?” (Zsoltárok 42,4)

tovább

Szép Ernő: Imádság

Ki ülsz az égben a vihar felett,
Én Istenem, hallgass meg engemet.

Hozzád megy szívem, ajkam csak dadog,
Hazámért reszketek, magyar vagyok.

tovább