A lelkipásztor

LXIV. évfolyam 3. szám / Élő teológia


Megvallom, engem magamat is érdekelne egyfajta közvélemény-kutatási értékelés arra vonatkozóan, ki kinek látja vagy gondolja a református lelkipásztort, s mit vár tőle. Mivel magam is lelkész vagyok, ilyen külső véleményalkotásra nem vagyok alkalmas. ezért belülről nézve azt próbálom leírni, ahogyan magunkat értelmezem, amilyen mintát követve igyekszem azzá lenni, akivé Isten lelkészként elhívott.

Pál apostol így fogalmazta ezt meg: „… látványossággá lettünk a világnak, az angyaloknak és az embereknek”. (1Kor 4,9) Úgy látta magát, mintha Isten egy színpadra állította volna, hogy ott legyen mindenki előtt látható rajta, mit jelent keresztyénnek lenni.



Úgy tapasztalom, egy gyülekezetben, egy településen Isten ugyanerre hívta el a lelkipásztort. Sok tekintetben szemléltető példának akarja a lelkészt. Egy embert a többiek közül, aki tudja magáról, mennyire rászorul Isten kegyelmére, életet árformáló erejére, s az élete tanúskodik arról, hogy Isten kész megbocsátani, kegyelmesen formálni, szeretettel hordozni. Hiszi, s tudja, hogy a saját élete is arról tanúskodik: azon van áldás, amit Istennek engedelmeskedve tesz, de azt sem titkolja, hogy ennek az egyéni életében is mennyi emberi akadálya és kísértése van. Ezért kész Isten erejére támaszkodva leplezetlenül küzdeni a vissza-visszatérő emberi természete és kísértései ellen. Nem színész, aki eljátssza a mintakeresztyén szerepét, hanem ember, aki harcolja a hit nemes harcát. Így az is leolvasható lesz róla, amivel Isten az ilyen életet megáldja: belső békessége és öröme lesz, fel tud állni a bukásaiból is, erőt kap ahhoz, amit tennie kell, s az apró dolgokban is Isten szeretetének különös ajándékait látja. Ha látványossággá lett, akkor kész azt is elfogadni, ha kipróbálják, hogy valódi-e, követhető-e az, aminek látszik. Támadások, próbák között is az a küldetése, hogy láthatóvá legyen rajta: ott, ahol társai is élnek, abban az életkorban és azokban az élethelyzetekben, kísértésekben és nehézségekben, melyekben a többiekkel együtt benne él, Istennek van felelete, Jézus Krisztusban van megoldása. Így vezethet pásztori módon arra az életre és azokra az áldásokra, melyeket Isten rajta keresztül sokaknak elkészített.



Pásztor Gyula

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Nagy félelem szállta meg az egész gyülekezetet és mindazokat, akik hallották ezeket. ApCsel 5,11

2Móz 30

Nem elég elkészíteni mennyei mintára a szent sátrat, működtetni is kell. Isten nem egy szép, de működésképtelen szent helyet akart, hanem arra adott utasítást, hogy ennek évszázadokig működnie kell. 

tovább

(24) „…egy szívvel és egy lélekkel felemelték hangjukat az Istenhez…” (Apostolok cselekedetei 4,23–37)

Pétert és Jánost szabadon bocsátották a börtönből, akik bizonyságot tettek a gyülekezetnek az Úr szabadításáról. A gyülekezet egy szívvel és lélekkel IMÁDKOZOTT (23–24).

 

 

tovább

LUKÁCS 12,1–7 - Lét helyett látszat

Nem csak az ókori társadalomra volt jellemző, hogy a külsőségek mindennél fontosabbak voltak. A mai Z generáció tagjai is igyekeznek magukról minél jobb képet mutatni. 

tovább

Ne csüggedj el!

 „Ne félj, Sion, ne csüggedj el!” (Zof 3,16)

tovább

Haraszti Sándor: Ne dobj követ...

Ítélni könnyű… Megérteni
próbáld a lélek tenger titkát.
Ne prédikálj, te vélt erényes,
ne emlegess te jellemsziklát,
ki azt sem tudod, mit jelent:
bűnbánattal a mélybe’ lent
melletvervén meakulpázni,
magad őszintén megalázni,
bízván erősen, hogy soha
többé nem visz a mostoha
élet kényszere bűnesetbe…

tovább