Emberséggel szolgálni - beszélgetés Szatmáriné Tóth-Pál Ildikó igazgatóval

Imre Sándor-díjjal tüntették ki Szatmáriné Tóth-Pál Ildikót, a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumának igazgatóját. A zsinati alapítású díjat a Magyarországi Református Egyház legfőbb törvényhozó testületének kétnapos ülésén adták át.

- A neves pedagógusról elnevezett díjra kollégái terjesztették fel. Hogyan fogadta ezt a gesztust?

- A díj egy személynek adható, de az elismerés nem egyedül az én érdemem. Minden munkát csakis közösséggel együtt lehet jól végezni. Az odaítélésről a Zsinat Oktatásügyi Bizottsága döntött. Külön büszkeséggel tölt el, hogy figyelemmel kísérik a Sárospataki Református Kollégiumban és a városban zajló munkát. Felemelő, meghatározó és megható élmény volt számomra.

- Mivel indokolták a döntést?

- A református oktatásügy érdekében végzett tevékenységet, illetve a református értékrend és szellemiség továbbadását emelték ki. Úgy vélem, ehhez szorosan kapcsolódik a sárospataki szellem megőrzése is. Sárospatakon végeztem egykor, majd voltam az intézmény tanára és igazgatóhelyettese is. Büszkén mondhatom, hogy a város és az Alma Mater vérkeringését hordozom magamban. A cél, hogy ezt átadjam minél több diáknak, hogy megértsék mit jelent a sárospataki szellem.

- És mit jelent a sárospataki szellem?

- Hűség az Alma Materhez, hazánkhoz és egyházunkhoz. Emberséggel szolgálni, és a szolgálat emberségét magunkban hordozni. Az iskola, a haza iránti hűség, valamint a közösséghez való tartozás. Jelentheti az együttlétek alkalmát, és a város visszahívó szavát is. Ez olyan dolog, ami mindenkinek mást és mást jelent. Ám egy dologban azonosak vagyunk: a gyökereink itt alakultak ki, itt kaptuk meg azt az értékrendet, amelyre felépítettük életünket, és amelyen állva tovább építhetjük jövőnket.

- Milyen visszajelzésekre támaszkodik munkája során?

- A legőszintébb visszajelzések a ballagás után történnek, amikor egyetemista-főiskolás éveiket töltik a diákok, és tanulmányaikra vonatkozóan érkezik szakmai elismerés. Az iskola munkájának elismerése később érik meg, amikor az érettségi találkozóra érkeznek az öregdiákok. Elmondják, hogy milyen értékeket kaptak, és hogyan segített a gimnázium abban, hogy megállják helyüket az életben. A gondolatokat és értékeket, amelyeket a tanárok, hitoktatók közvetítettetek, csak felnőtt fejjel értenek meg. A munka eredménye nem látható azonnal, csak később érik meg.

- Melyek voltak az elmúlt öt esztendő legfontosabb teendői az intézményben?

- Az elmúlt öt év legjelentősebb tennivalója az volt, hogy a kollégákkal együtt gondolkozva megfeleljünk a kihívásoknak. A képzési rendszerünkben új tagozatokat indítottunk. Olyan tagozatokat, amelyekre igény jelentkezett. Arra is nagyon büszke vagyok, hogy a gyermekeink különböző területeken eredményesen megmérik tudásukat, elkötelezettségüket az ország többi diákjaival szemben. Ezekben az években szorosabbra fűztük az intézmény kapcsolatrendszerét is. Emellett az internátusaink épülete is megújulhatott.

- Hivatásként tekint a közoktatásban végzett munkára?

- Igen, szerintem másképp nem is lehet. Ha nem szívvel-lélekkel, odafigyeléssel és gondoskodással végezzük ezt a munkát, hanem napi rutinnak tekintjük, akkor nem találjuk meg azokat az új kihívásokat és motivációs erőket, amellyel minden nap egy picivel előrébb tudunk lépni. Terveinkhez és elképzeléseinkhez az Úr segítő erejét kell kérnünk!

A beszélgetést

Kojsza Péter készítette/tirek.hu

Fotó:

Kalocsai Richárd/reformatus.hu