Evangelizáció Füzérradványban

Január utolsó hete az evangelizáció jegyében telt Füzérradványban. Az elveszettség érzéséről beszélgettünk, első alkalommal Tóth Tamás lelkipásztorunk mellett vendégünk volt Tar László mádi református lelkész, aki az elveszett juh példabeszédét magyarázta. Jó érzéssel hallgattuk szavait, felemelő volt arra gondolni, hogy minket is vár valaki, aki szeret, aki felemel, aki a tenyerében akar tartani bennünket, nekünk csak annyit kell tennünk, hogy figyelünk rá, a mi jó Istenünkre, szólunk hozzá, keressük Őt gondjainkban, bánatainkban, és Ő mindig meghallgat minket, és segít.

A következő alkalommal Almási Ferenc nagy- és kisrozvágyi református lelkész a tékozló fiúról beszélt nekünk nagyon szépen. Bizony mi magunk is néha találva éreztük magunkat szavai által. Gyarló emberként hajlamosak vagyunk a napi gondok közepette a haragra, a dühre, és ilyenkor esetleg olyat teszünk, amit később keservesen megbánunk. A jó Isten vár ránk. Várja, hogy mikor térünk vissza Hozzá! (?) Ha ez megtörténik, szeretettel fogad újra gyermekévé. Ettől az érzéstől megnyugtatóbb nincs az ember számára a Földön.

A befejező alkalommal Mata András pálházi római katolikus esperes és Kállay László volt a vendégünk, aki Nyíri, Hollóháza, Füzérkomlós községeknek a lelkipásztora. Kállay tiszteletes kedves-szép szavakkal magyarázta nekünk az asszony történetét, aki az elveszett drahmáját kereste. Igen, ebben a példázatban is magunkra ismerhettünk! Életünk forgatagában jöhetnek események, amik megzavarhatják lelki nyugalmunkat, és kizökkenthetnek istenfélő, becsületes életünkből. Ilyenkor sem szabad elcsüggedni, mert keresni a helyes utat, keresni azt a bizonyos elveszett drahmát mindig lehet és kell is. Tudjuk a mondást, „aki keres az talál,” együtt örvendezik a szeretteivel és minden jó szándékú emberrel.

Közben azt vettem észre, hogy Makó Laci bácsi – falunk református kántora – gyönyörű orgánumát követve egyre szebben, egyre összeszokottabban, erőteljesebben hangzik a szánkból a gyönyörű ének:

Siessetek, hamar lejár,

Kegyelmem már régóta vár,

Ma még lehet, ma még szabad,

Borulj le a kereszt alatt.

Ilyen szép és felemelő gondolatokkal feltöltődve beszélgettünk még egy-egy pohár bor és tea mellett, amihez finom pogácsát is kaptunk a füzérradványi református gyülekezettől.

Isten áldását kérem lelkipásztorainkra, a kifejtett munkájukra. Legyen türelmük-idejük mindig ránk, még ha csak egy maroknyi lélekről van is szó. Vegyék a fáradtságot és jöjjenek, ápolják lelkeinket, mert mindannyiunknak erre van szüksége, még ha nem mindenki ismeri is be, hiszen erről szól az elveszettség és a megkeresés, megtalálás példázata is.

Berecz Katalin