Lelkész-gondnoki csendes-hétvége a Mécses Központban

Egyházunk rendje szerint az elmúlt év végén valamennyi egyházközség megválasztotta vezető testületét, a presbitériumot. Újra megválasztott, vagy új, Isten és egyház iránt elkötelezett testvérek kerültek abba a helyzetbe, hogy gyülekezeteink lelki és anyagi életének irányítói legyenek a következő hat esztendőben. A presbiterek közt a gondnokoknak kiemelt felelőssége van.

Gondnoknak, kurátornak lenni nem csak jó értelemben véve rang, hanem olyan szolgálat, amelyet a lelkipásztorral együtt Isten és az Ő Anyaszentegyháza ügyének javára végzünk. Hiszem, hogy Isten elhívása megelőzte a közösségek választását.
Azért, hogy erősödjön közösség- és egyháztudatunk, a szolgálatban való elköteleződésünk, a ciklus kezdetén, március hónapban kétnapos találkozóra hívtuk egyházközségeink elnökségeit Mályiba. A program összeállításban három szempont érvényesült. Legyenek „bibliás” alkalmak, halljuk, hogy mit üzen Isten és mit vár tőlünk; tájékozódjunk egyházunk mostani helyzetéről, tanuljuk feladatainkat; és ismerjük meg egymást, akik egy nagyobb közösség, az abaúji egyházmegye kebelén belül szolgálunk.
Tanításunkra vezetőinket és szakterületükön jól képzett lelkipásztorokat kértünk fel. Csomós József püspök „Egyházkerületünk mai helyzete” címmel tartott előadást, bemutatva egyházunk és egyházkerületünk szervezetét és a benne folyó munkát. Az adatok és szolgálati ágak, tervek felvázolása közben hangsúlyozta, hogy a szervezeti egység segíti a gyülekezetek életét, de a lényeg a gyülekezetekben folyó munkában van.
Egyházkerületünk főgondnoka, Ábrám Tibor a gondnok és lelkipásztor közös szolgálatban való kapcsolatáról szólt személyes hangvételű előadásában. Szolgálatunkban lényeges, hogy tudjuk, kinek szolgálunk, tudjunk munkatársi és ima közösségben lenni egymással. Nem csak feladat- és eredményorientált legyen a gyülekezeti vezető, hanem Jézus Krisztus felé orientált – mondotta.
Dr. Fekete Csaba lelkipásztor, a DRK Nagykönyvtárának osztályvezető szakreferense előadásának címe a „Gyülekezetek megújulása – megújuló liturgia” volt. Beszámolójában hallhattunk a készülő liturgiai reformról, benne az új énekeskönyvről is. Előadását – melyben számos történeti utalás volt – a keresztelés, az úrvacsora és nagypéntek ünnepe köré csoportosította. Megtudtunk, hogy a bizottság szándéka szerint az új liturgiában több lesz az ének, és nagyobb szerep jut a résztvevő gyülekezetnek. 
Tanászi Árpád lelkipásztor, a SRK Tudományos Gyűjteményei munkatársa egyházközségeink örökségéről, különösen a tárgyi és írott örökségről, azoknak megóvásáról tartott vetített képes előadást. Ráirányította a figyelmet arra, hogy ezek drága kincsek, pótolhatatlanok, elsőrendű adatbázist jelentenek. Felelősségünket hangsúlyozta, hogy megőrizzük őseink keze munkáit, mert a gyökerek ismerete nélkül nehéz a jelen munkája.
A jelenlévők nagy érdeklődéssel figyelték az előadásokat, melyek után élénk beszélgetések alakultak ki. Hasznos, építő és kellemes volt az az idő is, amit egymás megismerésére fordítottunk a „kerekasztal” beszélgetésben és az esti, reggeli séták idején. 
Nagy örömmel tölt el, hogy szép számmal voltak jelen az abaúji gondnokok és lelkipásztorok ezen az alkalmon, és bízom benne, hogy a hallottak és a testvéri együttlét meggazdagítóan hat gyülekezeteink életére, szolgálatára is.
A konferencianyitó áhítat textusából idézek végezetül: „Boldog az a szolga, akit ebben a munkában talál ura, amikor megjön!” (Mt 24,46)
Baksy Mária esperes, Encs