Kovácsvágási nyáresti koncert a református templomban
LXV. évf. 3. szám / Zempléni EgyházmegyeA Magyar Continental Singers Együttes adott koncertet augusztus 25-én, egy gyönyörű nyári estén a kovácsvágási református templomban. A szép számban összegyűlt hallgatóság – a környező falvakból is érkeztek emberek – elbűvölten hallgatta-látta a fiatal arcokat, akikről sugárzott az öröm és az Istenbe vetett bizalom. A több mint egy órát boldog énekléssel, örömzenéléssel, tánccal töltötték meg.
Milyen fiatalok, milyen kedvesek! – lehetett hallani a padsorokból a halk és elismerő suttogásokat.
Bizony, nagy öröm ilyen fiatalokat is látni és hallani, mert akadnak elrettentő életet élők is! Bár eljönne minden fiatal életében a megvilágosodás, hogy az életét szeresse, és ne tegye tönkre a különféle ártalmas dolgokkal. Nem azt mondom, hogy most már aztán zárjanak be a diszkók, ne hallgassák a kemény – „hard” – metalt, ha azt szeretik, csak tudjanak határt szabni maguknak, és jobban járnának, jobban sáfárkodnának a fiatal életükkel! Ehhez persze beszélgetések kellenének, egy kissé komolyabban, mint amit megszoktak a fiatalok. Szükségük van nekik is néha az elmélyültebb gondolatokra, ezt sokszor lehet tapasztalni náluk. Csak hát ráfogunk mindent a rohanó világunkra, és nem akarjuk észrevenni, hogy arra van időnk, amire akarjuk! Rajtunk áll, hogy hova megyünk, mit hallgatunk meg. Például maradhattunk volna mi is otthon, a szomszédos kis falunkban, Füzérradványban, nézhettük volna a TV-t, vagy bármi mást csinálhattunk volna, de mi néhányan úgy döntöttünk, hogy eljövünk erre a koncertre. És milyen jól tettük!!! Nagyon jó érzés volt látni és hallani ezeket az ízig-vérig mai fiatalokat, és mégis, mintha szebb, jobb emberi lélek nézett volna vissza ránk a szemeikből.
Ez bizony a lélek békéje, nyugalma, szeretete, amit csak az Isten-hit nyújthat az embereknek! Szívből köszönöm nekik a szép élményt, amit nyújtottak. Kívánom, hogy még sokáig örvendeztessék meg a hallgatóságaikat kedves lényükkel, énekükkel, szeretetükkel!
Berecz Katalin
Füzérradvány
Kapcsolat
Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com
Kitekintő RSS
- Elhunyt Demes András az utolsó magyarul prédikáló lelkész Argentínában
- Re:formálj! - Elindult a regisztráció a Csillagpontra
- V. bibliaismereti verseny
- A tanítványság kérdései - Kereszt-kérdések konferencia
- „Egy házunk van" teremtésvédelmi konferencia
- Szeretethíd: elindult a regisztráció
- Missziói lelkésztovábbképzés sorozat - Lelkésztovábbképzés Michael W. Goheen előadásaival
Pályázatok RSS
- Vezetői pályázat
- Megvalósult az EGYH-KCP-17-P-0168 azonosítószámú pályázat „Tiszáninneni templomépítési program” alprojektje
- Megvalósult az EGYH-TAB-20-P-0019 azonosítószámú pályázat „2020. évi egyházi táborok és közösségi célú projektek támogatása”
- Megvalósult az EGYH-EOR-20-P-0072 azonosítószámú pályázat
- Megvalósult az EGYH-KCP-17-P-0168 azonosítószámú pályázat „Tiszáninnen értéknövelő támogatás” alprojektje
- Megvalósult az EGYH-KCP-16-0097 pályázat
- Megvalósult a EGYH-ESZK-19-0023 pályázat
Napi lelki táplálék
Nagy félelem szállta meg az egész gyülekezetet és mindazokat, akik hallották ezeket. ApCsel 5,11
2Móz 30
Nem elég elkészíteni mennyei mintára a szent sátrat, működtetni is kell. Isten nem egy szép, de működésképtelen szent helyet akart, hanem arra adott utasítást, hogy ennek évszázadokig működnie kell.
(24) „…egy szívvel és egy lélekkel felemelték hangjukat az Istenhez…” (Apostolok cselekedetei 4,23–37)
Pétert és Jánost szabadon bocsátották a börtönből, akik bizonyságot tettek a gyülekezetnek az Úr szabadításáról. A gyülekezet egy szívvel és lélekkel IMÁDKOZOTT (23–24).
LUKÁCS 12,1–7 - Lét helyett látszat
Nem csak az ókori társadalomra volt jellemző, hogy a külsőségek mindennél fontosabbak voltak. A mai Z generáció tagjai is igyekeznek magukról minél jobb képet mutatni.
Haraszti Sándor: Ne dobj követ...
Ítélni könnyű… Megérteni
próbáld a lélek tenger titkát.
Ne prédikálj, te vélt erényes,
ne emlegess te jellemsziklát,
ki azt sem tudod, mit jelent:
bűnbánattal a mélybe’ lent
melletvervén meakulpázni,
magad őszintén megalázni,
bízván erősen, hogy soha
többé nem visz a mostoha
élet kényszere bűnesetbe…
