Miért nyolclábú a pók? - Mese

Régen, az idők kezdetén a pók hatlábú volt, színjátszó szárnyakkal és gyönyörű szép külsővel. Jókedvűen szállt egyik virágról a másikra. Szívesen fürdött a napfényben. Barátai szerették, de egy rossz tulajdonságára gyakran figyelmeztették. Rettenetesen kíváncsi volt. Mindig mindenről és mindenkiről tudni szeretett volna mindent.

Évente márciusban a rovarok megünnepelték a tavasz érkezését. Már akkor is a szarvasbogár volt a király. Palotáját hatalmas park vette körül. Itt tartották az ünnepséget. Volt távolugrásverseny a szöcskéknek, magasugrás a bolháknak, súlyemelés a hangyáknak, kecses repülés a pillangók számára és természetesen szépségverseny is. A pók nyerte meg a szépségversenyt. Jutalmul a királyné meghívta a palotába. A tölgyfalevelekből és ágakból készült kastély varázslatos volt. A pók egészen lázba jött. Mindent kézbe akart venni, úgy megnézni. A szarvasbogár királyné a pók kérdéseire nem győzött válaszolni. Hirtelen valahonnan sírás hallatszott.

„Jaj, a kislányom, szarvasbogár hercegnő bizonyára elesett!" - kiáltotta a királyné. „Azonnal jövök, légy türelemmel, kedves pók!"

Amint egyedül maradt a pók, még növekedett a kíváncsisága. Egy gyöngyvirág kelyhet pillantott meg az egyik polcon. Levette, nézegette, szagolgatta. A benne lévő valaminek jó illata volt így meg is kóstolta, sőt az arcára is kent belőle. Hirtelen furcsa érzése támadt. Csillogó szárnyai zsugorodni kezdtek, aranyhaja eltűnt. Karcsú pókdereka helyébe pókpocakja nőtt, hat csinos póklába és szárnya helyébe nyolc, csúf lába lett.

Szégyenében elbujdosott. Azóta a sötét sarkokat kedveli, s magányosan él. Úgy hallottam, egyszer felkereste a királyné, hogy elárulja neki a varázsigét, amitől visszaváltozhat, de úgy leszokott a kíváncsiságról, hogy meg sem hallgatta. Később már bánta. Elindult a királyné palotájába, de csak hűlt helyét találta. A szarvasbogár király és családja más vidékre költözött.

(egy 3. osztályos miskolci tanuló)