A Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma

LVII. évfolyam 4. szám / Intézményeink

Az egész iskolának kötelező! - Református iskolák találkozója Budapesten


Október 30-a szombat, reggel 5 óra 30. Ekkorra kellett kiérnie a vasútállomásra a gimnázium diákjainak. Sokan kelletlenül kászálódtak fel a vonatra, hiszen már pénteken délután elkezdődött az őszi szünet, nekünk mégis kötelező programunk volt.

Ez a szó pedig („kötelező") nem sok jót ígért. 4 óra vonatozást Pestre, majd egy egész napot a Papp László Sportarénában végeláthatatlan programokkal, majd késői hazaérkezést.

Mégis: egy vonaton utazni az egész iskolával valami különleges dolog volt. Eltűntek a határok az osztályok, évfolyamok közt, eggyé olvadtunk: a pataki gimivé.


A Keleti pályaudvarról való átvonulás is nagyszerű volt. Előttem hatalmas tömeg, utánam még nagyobb, mindenkinél sárga zászló. A forgalmas úton több busz haladt el mellettünk, kíváncsi tekintetek nézték az emberfolyamot, majd a zászlókra pillantva felderültek, mutatták a saját sárga vagy kék vagy zöld zászlójukat. Ugyanoda igyekszünk!


Az aréna majdnem megtelt, mintegy tízezer főnyi diák és tanár kísérte figyelemmel a programot, amely igazán tartalmas és színvonalas volt különböző tájegységek néptáncától az akrobatika bemutatóig, az ovisok körjátékától a táncjátékig. A közös zsoltáréneklés megmutatta erőnket. Az egyesített kórus, a zenekar és a résztvevők hangja az égig ért fel. Az ünnepi záró istentisztelet után fáradtan, de boldogan mentünk ki a pályaudvarra. Hazafelé megbeszéltük a látottakat, és mind egyetértettünk abban: nem bántuk meg, hogy ez a rendezvény kötelező volt.


Sinkó Zsófia 12. E


 

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Boldog lehetsz, Izráel! Van-e, aki hozzád fogható: olyan nép, amelynek védelme az Úr?! Ő a te segítő pajzsod és dicsőséges kardod. 5Móz 33,29a

1Móz 48

A bibliai történetek jó része ellentmond a törvényben megfogalmazottaknak. Manassénak mint elsőszülöttnek kellett volna megkapni a jobb kézzel adott első áldást, mégis Efraim az, akire Jákób, áldásmondása során ráteszi jobb kezét. 

tovább

(32) „…akik pedig mégis követték, féltek.” (Márk 10,32–45)

Szóljunk erről, mert Márk evangélista is szóba merészeli hozni ezt.

Akik követték Jézust, tele voltak félelemmel (32).

tovább

ZSOLTÁROK 86,1-10 - Hogy vagy?

Kezet a szívre: Kinek válaszolok őszintén a címben feltett kérdésre? Ki az, aki annyira bizalmas számomra, hogy a felszínes és néha nem annyira őszintén gondolt „Jól vagyok”-nál többet tudok mondani? 

tovább

Zokogó szemek

„Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened?” (Zsoltárok 42,4)

tovább

Szép Ernő: Imádság

Ki ülsz az égben a vihar felett,
Én Istenem, hallgass meg engemet.

Hozzád megy szívem, ajkam csak dadog,
Hazámért reszketek, magyar vagyok.

tovább