Aki kapott s aki adni tudott… Szentimrei Mihályné (1949-2005)

LVIII. évfolyam 3. szám / Intézményeink

„Mert nem hagyod lelkemet a Seolban, nem engeded, hogy a Te szented rothadást lásson." (Zsolt 16,10)


„Boldogok a szelídek, mert örökségül bírják a földet." (Mt 5,5)


Váratlanul hagyott itt bennünket Szentimrei Mihályné Oláh Ibolya lelkipásztor a Tudományos Gyűjtemények Nagykönyvtárának igazgatója.

Azzal a szelídséggel és alázattal távozott ebből a világból, ahogy élt is közöttünk, mintha nem akart volna gondot és bajt okozni másoknak a betegségével. Mindössze 56 éves volt. Úgy ismertük meg őt, mint aki kapott, s aki adni tudott. Megajándékozott volt és egész életében arra törekedett, hogy ő is megajándékozzon másokat. Így élt a családjában, s munkahelyén, ahol 34 éven keresztül magas színvonalon és elkötelezetten szolgált.

A Tudományos Gyűjteményekben a kézirattár feldolgozója és őre volt. Szakértelemmel és tudományos alapossággal kezelte ezt a gyűjteményi részleget, mely annyi különleges kincset hordoz. Annak is tekintette - kincsnek - amelyet, ha a tudományok mezején szántogató ember megtalál, a példázatbeli szántóvetővel ellentétben nem érdemes elásni, hanem inkább napvilágra hozni. Okulásul és gazdagítás végett. Kutatómunkájában a nők egyházi szerepével foglalkozott, valamint a kuruc kor kiemelkedő protestáns személyiségeivel.


Nagy beleérző szívvel és együttérző lélekkel végezte - külön megbízatás nélkül - a teológiai hallgatók között lelkigondozói munkáját. Szelíd személyisége vonzotta a gondokkal küszködő fiatalokat és senki nem volt közöttük, aki ne talált volna „Ibolya néninél" megértést és segítséget.


A kereszthordozásban is alázatosnak és szelídnek bizonyult. Gondjait, bajait, betegségeit nem tüntető panaszkodással viselte.


A fenti idézett zsoltár a gyászolók vigasztalására szólt a ravatal mellett: az élet útja a halálon át vezet. Szent bizonyosságként lehet a hitvallásunk Krisztusra nézve s Benne önmagunk halálára: nem hagyod lelkemet a Seolban. A boldogmondás Szentimrei Mihályné vezérigéje volt. Ő maga tett sokszor róla bizonyságot, hogy Krisztusban boldogságot talált. S most már ezt el nem veheti tőle senki.


 

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Az igazságra és csakis az igazságra törekedj, hogy életben maradj, és megtarthasd birtokodban azt a földet, amelyet Istened, az Úr ad neked. 5Móz 16,20

1Móz 30,1–24

Isten Jákób számára elkészített áldásai megsokszorozódtak, hiszen nemcsak Lea és Ráhel, hanem Bilha és Zilpa életében is áldássá lettek. 

tovább

(32) „…felnő és nagyobb lesz minden veteménynél…” (Márk 4,30–34)

KICSI KEZDET, ÁLDOTT BETELJESEDÉS.

– 1. Jézus példázatban szólt tanítványaihoz (30). Őnekik Jézus meg is magyarázta a képet, a történetet, ezáltal pontosan megértették a példázatot, az pedig még inkább megvilágította számukra Jézus igehirdetésének üzenetét (33–34).

tovább

LUKÁCS 11,9–13 - Isten Lelke gondoskodik a sikeres kommunikációról

Isten akkor nem utasít el kéréseket? Ez nem túlzás? Hányszor éltem már meg, hogy Isten mintha nem hallotta volna meg a kéréseimet. Ezért csalódott voltam. De ezekben a helyzetekben mindig növekedtem a hitben. 

tovább

2017. június 1. csütörtök

Hogyan legeltet Isten?

Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet - így szól az én Uram, az ÚR. Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell. (Ez 34,15-16)

tovább

Nádasdi Éva: Zsoltár

Tele van az élet jóval: kenyérrel, tisztával, sóval.

Adjál, Uram, menedéket, adjál, Uram, tisztább létet.
Adjál, Uram, nyugodalmat, vándornak, hogy vándorolhat,
éhezőnek adjál étket, s töröljél el minden vétket.

tovább