„Örülök, ha ezt mondják nekem: Az Úr házába megyünk!” - (Zsoltárok könyve 122, 1)

LVIII. évfolyam 4. szám / Abaúji Egyházmegye

Amikor látunk egy idős embert, aki görnyed az esztendők súlya alatt, az ő hosszú életpályájára gondolva tiszteletet érzünk, s ha ő felnyitja előttünk emlékeinek gazdag tárházát, milyen érdeklődéssel hallgatjuk őt. De igazából a legöregebb ember élete is milyen rövid egy vén tölgyfáéhoz képest. Mielőtt az idős ember szemei megnyíltak volna, ez a fa már messze kiterjesztette zöldelő lombjait. Mennyi vihart élt már át, hány birodalom összeomlott azóta, hogy ez a vén tölgy egy kis makkocskában - mely neki bölcsője volt - szendergett! (Baksay Sándor nyomán) De ez a fa is milyen fiatal a mi templomunkhoz képest, amely immár közel 800 esztendő óta hirdeti Isten dicsőségét Abaújkér szívében.

A műemlék templom az 1200-as évek körül épült, amit bizonyít a déli külső falon talált románkori ajtókeret. A templomot a XV. században gótikus stílusban átépítették és csúcsíves ablakokkal látták el. A reformáció századában, a XVI. század közepén a templom a reformátusok használatába került, és tulajdonuk mind e mai napig. Érdekesség még a templom történetével kapcsolatban, hogy az 1857. évi tűzvészben leégett a templom, lepattogzott belső vakolata alól egyik helyen kettős keresztű templom képe tűnt elő három nőalakkal együtt. A freskó még nincs feltárva. A templomot 1858-ban újjáépítették, berendezése is ebből az időből származik. Egyedülálló, hogy a szentély északi falában egy vasajtóval elzárt faliszekrényben látható nemes Kis Borbála - ovális keretben őrzött - portréja. Ő vizsolyi lakos volt, és egy 1874. augusztus 19-i tűzvészben gyermekével együtt annak áldozata lett. Édesanyja özv. Kis Józsefné, született Trócsányi Terézia adományt tett az egyház javára, melynek fejében azt kérte, hogy az ő halála után helyeztessék el a templomban gyermeke arcképe. Így került ide 1891-ben a kép, s itt vészelte át két világháború minden viharát. (Várady József nyomán)


2005. október 9-én délután 2 órakor az abaújkéri református műemlék templom felújításáért adtunk hálát gondviselő Istenünknek!


Isten Igéjét Csomós József püspök hirdette alkalmunkon a Magyarországi Református Egyház címerén található Róma 8, 31. alapján: „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?" Az Abaúji Református Egyházmegye nevében pedig Hegedűs István főjegyző úr köszöntötte az ünneplő gyülekezetet.


Az abaújszántói gyülekezet kórusa a 42. 47. 84.  és 105. zsoltár egy-egy versével bátorított, gazdagított bennünket. Ezután Trombitás Ernő gondok úrnak köszöntük meg minden eddigi szolgálatát egy jelképes ajándék átadásával a gyülekezet nevében, a bekeretezett képen felújított templomunk, alatta a meghívón is szereplő Ige található: „Örülök, ha ezt mondják nekem: Az Úr házába megyünk!" Majd a Boldogkőváraljai Leányegyházközség ajándékának átadására került sor: egy erdélyi fafaragó által készített gyönyörű perselyládát kapott ajándékba az abaújkéri gyülekezet ezen az alkalmon. Végül az istentisztelet után szeretetvendégségre került sor.


A jól ismert ének kezdő sorával teszünk bizonyságot: „Az Úr csodásan működik..." Hiszen tudjuk azt, hogy csak az Ő segítségével valósulhatott meg templomunk külső és belső felújítása, valamint a tetőjavítás munkálatai. A kis létszámú gyülekezet valóban megtapasztalhatta, hogy egyházkerületünkön, patrónus családon, önkormányzaton, gyülekezeti tagok adományain, vállalkozók munkáján keresztül is megsegített minket az Úr! A 2004 novemberében kezdődő felújítás 2005 nyarára fejeződött be. Isten dicsőségére szépült meg templomunk!


P. T.

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Boldog lehetsz, Izráel! Van-e, aki hozzád fogható: olyan nép, amelynek védelme az Úr?! Ő a te segítő pajzsod és dicsőséges kardod. 5Móz 33,29a

1Móz 48

A bibliai történetek jó része ellentmond a törvényben megfogalmazottaknak. Manassénak mint elsőszülöttnek kellett volna megkapni a jobb kézzel adott első áldást, mégis Efraim az, akire Jákób, áldásmondása során ráteszi jobb kezét. 

tovább

(32) „…akik pedig mégis követték, féltek.” (Márk 10,32–45)

Szóljunk erről, mert Márk evangélista is szóba merészeli hozni ezt.

Akik követték Jézust, tele voltak félelemmel (32).

tovább

ZSOLTÁROK 86,1-10 - Hogy vagy?

Kezet a szívre: Kinek válaszolok őszintén a címben feltett kérdésre? Ki az, aki annyira bizalmas számomra, hogy a felszínes és néha nem annyira őszintén gondolt „Jól vagyok”-nál többet tudok mondani? 

tovább

Zokogó szemek

„Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened?” (Zsoltárok 42,4)

tovább

Szép Ernő: Imádság

Ki ülsz az égben a vihar felett,
Én Istenem, hallgass meg engemet.

Hozzád megy szívem, ajkam csak dadog,
Hazámért reszketek, magyar vagyok.

tovább