Esperesbeiktatás Encsen

November nyolcadikán Encsen tartotta rendkívüli közgyűlését az Abaúji Egyházmegye.

Gombos Péter zilizi lelkipásztor, egyházmegyei jegyző igeolvasása és imádsága után Szabó László egyházmegyei gondnok nyitotta meg a közgyűlést, köszöntve a régió ország-gyűlési képviselőjét, Ódor Ferencet, Encs város polgármesterét, Bratu Lászlót, Csomós József püspököt, Ábrám Tibort főgondnokot, Gazda István borsodi és Dr. Kádár Zsolt egervölgyi espereseket, Hegedűs István abaúji főjegyzőt, a görög katolikus és evangélikus egyházak kép-viselőit, a közgyűlés tagjait és a vendégeket. Köszöntőjében kérte az egyházmegyei bizottsá-gok tagjait, hogy az év végi nehéz feladatokban segítsék aktív munkájukkal a most megvá-lasztott esperes asszonyt.
A köszöntő után a közgyűlést korelnökként Vadas Gyula edelényi lelkipásztor vezette le. Elsőként Sipos Vizaknai Gergely vizsolyi lelkipásztort kérte fel a választások eredményé-nek kihirdetésére: az abaúji egyházmegye esperesnek Baksy Mária encsi lelkipásztort, lelkészi zsinati póttagnak pedig Gombos Pétert választotta. A közgyűlés elfogadta a választások eredményét.
Csomós József püspök úr beiktatási szolgálata kezdetén visszaemlékezett egy korábbi időközi választást követő beiktatásra. 1991. októberében Gagybátorban éppen Baksy Mária vette ki esperesi esküjét. Másik személyes élményeként az encsi templom alapkőletételét em-lítette. Az azóta eltelt időben minden pesszimista vélekedést megcáfolva „nem bontottunk templomokat, hanem építettünk, nem fogytunk el, hanem növekedtünk, nem öregedtünk el, hanem egyházmegyénk lelkipásztori kara megfiatalodott”, amelyekről el lehet mondani: „az Úrtól lett ez és csodálatos a mi szemeink előtt”. Ezen a napon tehát hálát kell adni az eddig elvett javakért, de bele kell gondolni a jövendő feladataiba és felelősségébe is. Legfőbb fel-adatként az örömhír átadását említette, amelyben aki tud, köteles segíteni. Kritizálni könnyű, mégsem ez a feladat, hanem hogy a gyülekezetek és a lelkipásztorok felsorakozzanak imádsá-gaikkal és lelki ajándékaikkal választott vezetőik mögé.
Az esperesi eskü elhangzása után Baksy Mária a Galata 6,2 alapján hirdette az Igét: „Egymás terhét hordozzátok.”  Egyfelől egy olyan krisztusi parancs ez, amely alól nem lehet kibújni, másfelől pedig egy reális életszemlélet tükrözése: terheket hordozunk mindannyian. Talán nem is azt kell megmagyaráznunk, hogy mi minden lehet teher, hanem, hogy mi nem az. A bűn nem az a teher, amelyet hordoznunk kell, hiszen Krisztus már elhordozta helyet-tünk. Keresztyénként nem tehetjük, amit a modern ember szeretne: nem hordoztathatjuk más-sal terheinket, de nem is cserélhetünk terheket. A teherhordás ugyanis azt jelenti, hogy tudunk egymásról, imádkozunk egymásért és visszük, hordozzuk azt, amit a másik nem bír el. Igaz ez gyülekezeten, egyházmegyén, egyházon belül, hiszen ugyanannak az Úrnak megváltottai va-gyunk.
Az igehirdetés után Hegedűs István főjegyző négy szimbólumot adott át az esperes asszonynak. Az új egyházmegyei pecsétet, mely kilencven gyülekezetet és ötven lelkipásztort képvisel, az egyházmegyei vezetőség pecsétjét, az érvényét vesztett szikszói esperesi hivatali pecsétet, valamint az elmúlt hét esztendő egyházmegyei dokumentációját három CD-n.
Az ezután elhangzott köszöntéseket a záróének (198) harmadik versével hadd foglal-jam össze: „Áldjon meg minket az Atya Úr Isten, / Megigazítson a Fiú Úr Isten, / És megszen-teljen a Szentlélek Isten / Mindenkoron! Ámen.”