Gyerekszáj

Hittanórán Dávid és Góliát történetét tanultuk a gyermekekkel. Próbáltam elmagyarázni, hogy Dávid fiatal volt és kicsi, Góliát pedig a legnagyobb az ellenség táborából. Az egyik kisfiú nagyon beleélte magát a történetbe, és szerette volna pontosan megérteni a különbséget, ezért megkérdezte: „Góliát akkora lehetett, mint a tiszteletes bácsi, ha háromszor magára állna?"

Megkérdeztem a gyerekeket, vajon mit érezhetett Ádám és Éva, miután ettek a tiltott fa gyümölcséből. Az egyik kisfiú könnybe lábadt nagy barna szemekkel rám nézett, és egy első osztályos teljes komolyságával és meggyőződésével közölte: „anyahiányuk volt".

Óvodában hangzott el a kérdés: „Milye van a szarvasnak?" A megkérdezett gyermek sehogy sem tudta kimondani a választ. A többiek súgtak erősen: „agancsa", így nemsokára elhangzott a válasz is: „bakancsa".

Czinke Sándor és

Czinke Sándorné Tarsoly Eszter

Volt egy teknősbékás kitűzőm. Egyszer vettem fel, amikor hittanórát tartottam. A diákok rögtön lecsaptak rá, és onnantól jó ideig „Tini Nindzsa Hajni Néni" voltam. A megszólításból más alkalommal is bonyodalom támadt. Amikor a Fráter György Katolikus Gimnáziumban tartottam hittant, „Hajnal Anyának" szólítottak, gondolom a plébános atyák mintájára.

Minden időszakban újabb és újabb felkapott szavak jelennek meg a gyerekek között. Egy ideig minden „király", majd áttérnek a „tök jó" használatára. Gyakran változnak a kedvenc kifejezések, melyek aztán minden mondatba bekerülnek. Egy időben az „öcsém" volt nagy divat. „Öcsém tegnap elmentünk öcsém a moziba..." És ehhez hasonló mondatok jelentek meg. Egy alkalommal a gyerekek nagyon belejöttek a mesélésbe: „öcsém, képzeld el, öcsém Hajninéni..."

Domokosné Fazekas Hajnalka