Felelősségünk a betegekért - A kórházmisszió elindulása egyházkerületünkben

LIX. évfolyam 1. szám / Misszió

A XIX. században még természetesnek számított, hogy a lelkipásztorok orvosi és betegápolási ismeretekkel rendelkeztek. Az egészségügyi ellátás kezdetlegessége miatt nagyon sok esetben nem csupán a lelket kellett gyógyítania, ápolnia a gyülekezeti lelkésznek, hanem a testet is. A XX. század elhozta magával, hogy az orvosi és a lelkigondozói munka messzire került egymástól, külön utakon kezdtek el járni. Ennek, mint lenni szokott, a beteg ember volt az elszenvedője, mert sok esetben magára maradt hitbeli és lelki problémáival. Századunk talán ismét elhozza, hogy testi gondozó és lelki gondozó együtt végzi szolgálatát a betegek érdekében, mivel nem lehet különválasztani a testet és a lelket.

Ebben az esztendőben Isten kegyelméből Miskolcon a Megyei Kórházban elindulhatott a kórházi lelkészség a négy történelmi felekezet szolgálatai által. Az előzményekhez tartozik, hogy az előző évben közös összefogással elkészült az Isteni Irgalmasság Ökumenikus Kápolnája a felújított belgyógyászati tömbben. A kápolnát a karácsony előtti napokban szentelték fel az egyházak vezetői, és így elindultak az istentiszteleti alkalmak. Felváltva tarjuk a hétköznapi és a vasárnapi alkalmakat. Hétköznap minden délután 2 órakor, vasárnap pedig 11 órától vannak az istentiszteletek.


A Megyei Kórházba egyházkerületünk egész területéről érkeznek a betegek, és vannak, akik heteket töltenek egy-egy osztályon (onkológia, pszichiátria, rehabilitáció). A missziói munka fontos része a betegek felkeresése, mert ma is sokan mondják el, hogy „Nincs emberem!". Egy hosszúra nyúlt betegség alatt testi-lelki fájdalmakon megy keresztül az ember. A mi feladatunk, hogy lelki fájdalmában ne hagyjuk magára a beteget, illetve ne egyedül a pszichológia eszközeivel kapjon segítséget. Krisztust kell jelenvalóvá tenni a kórtermekben, hogy megtapasztalják az Isten gondviselését. Sokan, akik eltávolodtak Istentől, egyháztól, gyülekezettől, ebben az időszakban hallják meg a hívó szót és találnak vissza mint tékozló fiak.


A kórházlelkészség lehetőséget teremt gyülekezeti és nem gyülekezeti tagoknak, hogy lelki táplálékot kapjanak a betegágyban vagy a kápolnában. Ebben a szolgálatban is, mint a többiben összefogásra van szükség. A kórházban 1800 ágyon fekszenek a betegek, így fontos megtudni, ki hol is fekszik pontosan, hogy minél hamarabb felkereshessem. Abban kérném a testvérek segítségét, hogy jelezzék nekem, ha gyülekezeti tag, családtag, rokon, barát, szomszéd a kórházba kerül, hogy meglátogathassam. Elérhetőségeim: a kórházi lelkészség számán: 46/515-200/1736; mobiltelefonon: 30/3593379; e-mailen:gecseattila@chello.hu.


Imádkozzunk ezért az új szolgálatért és érezzünk felelősséget a betegek iránt, akik közöttünk vannak.


Gecse Attila, kórházlelkész

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Nagy félelem szállta meg az egész gyülekezetet és mindazokat, akik hallották ezeket. ApCsel 5,11

2Móz 30

Nem elég elkészíteni mennyei mintára a szent sátrat, működtetni is kell. Isten nem egy szép, de működésképtelen szent helyet akart, hanem arra adott utasítást, hogy ennek évszázadokig működnie kell. 

tovább

(24) „…egy szívvel és egy lélekkel felemelték hangjukat az Istenhez…” (Apostolok cselekedetei 4,23–37)

Pétert és Jánost szabadon bocsátották a börtönből, akik bizonyságot tettek a gyülekezetnek az Úr szabadításáról. A gyülekezet egy szívvel és lélekkel IMÁDKOZOTT (23–24).

 

 

tovább

LUKÁCS 12,1–7 - Lét helyett látszat

Nem csak az ókori társadalomra volt jellemző, hogy a külsőségek mindennél fontosabbak voltak. A mai Z generáció tagjai is igyekeznek magukról minél jobb képet mutatni. 

tovább

Ne csüggedj el!

 „Ne félj, Sion, ne csüggedj el!” (Zof 3,16)

tovább

Haraszti Sándor: Ne dobj követ...

Ítélni könnyű… Megérteni
próbáld a lélek tenger titkát.
Ne prédikálj, te vélt erényes,
ne emlegess te jellemsziklát,
ki azt sem tudod, mit jelent:
bűnbánattal a mélybe’ lent
melletvervén meakulpázni,
magad őszintén megalázni,
bízván erősen, hogy soha
többé nem visz a mostoha
élet kényszere bűnesetbe…

tovább