Felelősségünk a betegekért - A kórházmisszió elindulása egyházkerületünkben

LIX. évfolyam 1. szám / Misszió

A XIX. században még természetesnek számított, hogy a lelkipásztorok orvosi és betegápolási ismeretekkel rendelkeztek. Az egészségügyi ellátás kezdetlegessége miatt nagyon sok esetben nem csupán a lelket kellett gyógyítania, ápolnia a gyülekezeti lelkésznek, hanem a testet is. A XX. század elhozta magával, hogy az orvosi és a lelkigondozói munka messzire került egymástól, külön utakon kezdtek el járni. Ennek, mint lenni szokott, a beteg ember volt az elszenvedője, mert sok esetben magára maradt hitbeli és lelki problémáival. Századunk talán ismét elhozza, hogy testi gondozó és lelki gondozó együtt végzi szolgálatát a betegek érdekében, mivel nem lehet különválasztani a testet és a lelket.

Ebben az esztendőben Isten kegyelméből Miskolcon a Megyei Kórházban elindulhatott a kórházi lelkészség a négy történelmi felekezet szolgálatai által. Az előzményekhez tartozik, hogy az előző évben közös összefogással elkészült az Isteni Irgalmasság Ökumenikus Kápolnája a felújított belgyógyászati tömbben. A kápolnát a karácsony előtti napokban szentelték fel az egyházak vezetői, és így elindultak az istentiszteleti alkalmak. Felváltva tarjuk a hétköznapi és a vasárnapi alkalmakat. Hétköznap minden délután 2 órakor, vasárnap pedig 11 órától vannak az istentiszteletek.


A Megyei Kórházba egyházkerületünk egész területéről érkeznek a betegek, és vannak, akik heteket töltenek egy-egy osztályon (onkológia, pszichiátria, rehabilitáció). A missziói munka fontos része a betegek felkeresése, mert ma is sokan mondják el, hogy „Nincs emberem!". Egy hosszúra nyúlt betegség alatt testi-lelki fájdalmakon megy keresztül az ember. A mi feladatunk, hogy lelki fájdalmában ne hagyjuk magára a beteget, illetve ne egyedül a pszichológia eszközeivel kapjon segítséget. Krisztust kell jelenvalóvá tenni a kórtermekben, hogy megtapasztalják az Isten gondviselését. Sokan, akik eltávolodtak Istentől, egyháztól, gyülekezettől, ebben az időszakban hallják meg a hívó szót és találnak vissza mint tékozló fiak.


A kórházlelkészség lehetőséget teremt gyülekezeti és nem gyülekezeti tagoknak, hogy lelki táplálékot kapjanak a betegágyban vagy a kápolnában. Ebben a szolgálatban is, mint a többiben összefogásra van szükség. A kórházban 1800 ágyon fekszenek a betegek, így fontos megtudni, ki hol is fekszik pontosan, hogy minél hamarabb felkereshessem. Abban kérném a testvérek segítségét, hogy jelezzék nekem, ha gyülekezeti tag, családtag, rokon, barát, szomszéd a kórházba kerül, hogy meglátogathassam. Elérhetőségeim: a kórházi lelkészség számán: 46/515-200/1736; mobiltelefonon: 30/3593379; e-mailen:gecseattila@chello.hu.


Imádkozzunk ezért az új szolgálatért és érezzünk felelősséget a betegek iránt, akik közöttünk vannak.


Gecse Attila, kórházlelkész

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Saját szemetekkel fogjátok látni, és magatok fogjátok megvallani: Nagy az Úr Izráel határán túl is! Mal 1,5

2Sám 13,20–39

Az előző szakasz vérfertőző cselekményének egyenes következménye, hogy „…meggyűlölte Absolon Amnónt…” (22). Vajon miért nem szólt közbe, és csinált rendet a testvérek között az édesapa, Dávid király? 

tovább

(5) „…minden igyekezetetekkel törekedjetek…” (2Péter 1,1–11)

HITBEN FELELŐSEN!

– 1. A hitben felelős ember hiteles ember, akin látszik, hogy Isten dicsőségére éli életét, dobpergés nélkül, csendben igyekezve, látható áldásokkal tevékenykedve. 

tovább

ESZTER 4,1-17 - Kedves Eszter!

Be kell vallanom, hogy idegennek érzem a világodat. Van benne valami azokból a topmodellekről szóló televízió műsorokból, amiket soha nem szoktam nézni. Fogalmam sincs, milyen lehet, ha állandóan szépítenek és kényeztetnek. 

tovább

2017. október 13. péntek

„Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? Ha valaki az Isten templomát megrontja, azt megrontja Isten, mert az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok.” (1Kor 3:16-17)

 

 

 

tovább

Reményik Sándor: A szőnyeg visszája

Kétségbe esem sokszor én is
A világon és magamon,
Gondolva, aki ilyet alkotott:
Őrülten alkotott s vakon.

 

tovább