Felelősségünk a betegekért - A kórházmisszió elindulása egyházkerületünkben

LIX. évfolyam 1. szám / Misszió

A XIX. században még természetesnek számított, hogy a lelkipásztorok orvosi és betegápolási ismeretekkel rendelkeztek. Az egészségügyi ellátás kezdetlegessége miatt nagyon sok esetben nem csupán a lelket kellett gyógyítania, ápolnia a gyülekezeti lelkésznek, hanem a testet is. A XX. század elhozta magával, hogy az orvosi és a lelkigondozói munka messzire került egymástól, külön utakon kezdtek el járni. Ennek, mint lenni szokott, a beteg ember volt az elszenvedője, mert sok esetben magára maradt hitbeli és lelki problémáival. Századunk talán ismét elhozza, hogy testi gondozó és lelki gondozó együtt végzi szolgálatát a betegek érdekében, mivel nem lehet különválasztani a testet és a lelket.

Ebben az esztendőben Isten kegyelméből Miskolcon a Megyei Kórházban elindulhatott a kórházi lelkészség a négy történelmi felekezet szolgálatai által. Az előzményekhez tartozik, hogy az előző évben közös összefogással elkészült az Isteni Irgalmasság Ökumenikus Kápolnája a felújított belgyógyászati tömbben. A kápolnát a karácsony előtti napokban szentelték fel az egyházak vezetői, és így elindultak az istentiszteleti alkalmak. Felváltva tarjuk a hétköznapi és a vasárnapi alkalmakat. Hétköznap minden délután 2 órakor, vasárnap pedig 11 órától vannak az istentiszteletek.


A Megyei Kórházba egyházkerületünk egész területéről érkeznek a betegek, és vannak, akik heteket töltenek egy-egy osztályon (onkológia, pszichiátria, rehabilitáció). A missziói munka fontos része a betegek felkeresése, mert ma is sokan mondják el, hogy „Nincs emberem!". Egy hosszúra nyúlt betegség alatt testi-lelki fájdalmakon megy keresztül az ember. A mi feladatunk, hogy lelki fájdalmában ne hagyjuk magára a beteget, illetve ne egyedül a pszichológia eszközeivel kapjon segítséget. Krisztust kell jelenvalóvá tenni a kórtermekben, hogy megtapasztalják az Isten gondviselését. Sokan, akik eltávolodtak Istentől, egyháztól, gyülekezettől, ebben az időszakban hallják meg a hívó szót és találnak vissza mint tékozló fiak.


A kórházlelkészség lehetőséget teremt gyülekezeti és nem gyülekezeti tagoknak, hogy lelki táplálékot kapjanak a betegágyban vagy a kápolnában. Ebben a szolgálatban is, mint a többiben összefogásra van szükség. A kórházban 1800 ágyon fekszenek a betegek, így fontos megtudni, ki hol is fekszik pontosan, hogy minél hamarabb felkereshessem. Abban kérném a testvérek segítségét, hogy jelezzék nekem, ha gyülekezeti tag, családtag, rokon, barát, szomszéd a kórházba kerül, hogy meglátogathassam. Elérhetőségeim: a kórházi lelkészség számán: 46/515-200/1736; mobiltelefonon: 30/3593379; e-mailen:gecseattila@chello.hu.


Imádkozzunk ezért az új szolgálatért és érezzünk felelősséget a betegek iránt, akik közöttünk vannak.


Gecse Attila, kórházlelkész

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők… Kol 2,20

2Sám 23,1–7

„Minden javam, minden örömöm őtőle származik” (5). Dávid király nagy magasságokat ért el életében, de az elért eredményeit nem önmagának tulajdonította. 

 

tovább

(17) „…ki tud minket szabadítani…” (Dániel 3,1–25)

– Az Isten szabadító Úr, mert Ő kiszabadít bennünket a tüzes kemencéből. Sokféle „tüzes kemence” van ebben a világban. Isten megmutatja szabadítását az Ő népén és az egyes hívő embernek életében. Ő képes kiszabadítani bennünket a mindennapok és az élet ezer küzdelmének kohójából.

tovább

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 8,26-40 - Megfelelő segítség

A városban elhaladtam egy tinédzser mellett, aki fülhallgatóval a fülében zenét hallgatott. Ő is énekelt az énekessel együtt – lelkesen, teljes átéléssel. Amit azonban én hallottam, szinte fájt a fülemnek. 

tovább

2017. november 5. vasárnap

„Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.” (Ézsaiás 42,1)

tovább

Füle Lajos: Szeretnék énekelni néked

Szeretnék énekelni Néked,
Uram, nyisd meg ajkamat,
hogy szent legyen mindig az ének,
amely szívemből felfakad.

tovább