Templomlátogató kiránduláson a szendrői gyülekezet

„Im béjöttünk nagy örömben, Felséges Isten, A te szentidnek gyülekezetébe, A te templomodba, Felséges Atya Isten."
(162. dicséret).

Isten szent házát, a templomot, általában két dologra szokta használni az ember. Egyrészt az Úr magasztalására, a szent ige hallgatására, azaz istentiszteletre érkezik ide, másrészt turistaként, mint idegenforgalmi látványosságot keresi fel.

Nekünk, református keresztényeknek az előbbi funkciója a természetes, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a messziről érkezőknek inkább látványosság, mint szent hajlék. Figyelembe kell vennünk, hogy egy gyülekezet mindig büszke a saját templomára. Valamely okból az mindig különb, mint egy másik, mindig előrébb való az összes többinél. Tisztában van építésének körülményével és idejével, művészettörténeti sajátosságaival, ismeri hosszabb-rövidebb történetét. Mégis néha felmerül bennünk, hogy a szomszéd település, valamint a környék templomai szintén valamely okból különlegesek, az ottani gyülekezetek büszkeségei. Így fordulhat elő, hogy az Isten házát vasárnapi istentiszteletek alkalmával rendszeresen látogató hívek egyszer csak turistákká válnak.

A Szendrői Református Egyházközség egyik presbiteri ülésén merült fel, hogy sokan bizony még a szomszédos települések templomait is csak kívülről látták, pedig már sokat hallottak messzi földön elismert hírességéről. Itt merült fel egy templomlátogató kirándulás megszervezésének ötlete. A reformáció 490. évfordulója, illetve az október egyik hosszú hétvégéje jó alkalmat szolgáltatott a program megvalósításához.

Nyolc műemlék református templom felkeresését és megtekintését célul kitűzve közel negyven gyülekezeti tag indult útnak az októberi hétvégén. Az autóbusz Szendrőből elsőként Rakacaszendre robogott. Az 1966-ban történt villámcsapás által előkerült falfestményei révén ismertté vált műemlék templom szinte meg is telt a kiránduló gyülekezettel. Sajnos a vasárnapi istentiszteleteken nem történik ilyesmi, a helyi gyülekezetnek ugyanis mindössze 17 tagja van. Éneklés és fényképezgetés után visszafelé indultunk, egészen Szalonnáig. Erről a templomról mindenki tudta, hogy nagyon híres, most végre közelről is megcsodálhattuk, hogy miért. Az 1200-as évek elején épült rotunda kibővítésével kialakított templomban egy új ének tanulásába kezdtünk, valamint megcsodáltuk az új gyülekezeti termet. Utunkat az ország legkisebb településéig (11 állandó lakossal rendelkező), a Galyaság festői fennsíkján fekvő Tornakápolnára folytattuk. A település népességéhez képest kényelmesen nagy templomban lenyűgöző volt a több mint 200 éves, fából faragott berendezések látványa.

A kirándulás ebédidejét Jósvafőn töltöttük. A külön álló harangtornyáról híres templomot és az egykori parókiát egy helyi presbitertársunk mutatta be. A délutánunkat már Ragályon kezdtük. Az éppen felújítás alatt álló, terméskőből kirakott templom gyors megtekintése után a szomszédos Zubogyra buszoztunk. Itt készült az első csoportképünk, a tiszteletes asszony idegenvezetése pedig bebizonyította számunkra, hogy ismét egy országosan jegyzett művészettörténeti emlékhez érkeztünk. Az utolsó előtti állomásunk a nagy bányászmúlttal rendelkező Rudabánya volt. Az 1664-ben egy korábbi nagytemplom egyik felének rendbe tételével felépülő gótikus templom eddigieknél is egyedibb látványosságot nyújtott. A templom mellett álló egykori református népiskola, a különálló harangláb, a templomkert együttes látványa több fotó elkészültét is „kikényszerítette".

A kirándulás utolsó állomása Teresztenye volt. Sokak szerint a megye legszebb fekvésű templomához kisebb gyaloglás útján jutottunk csak fel. Elénekeltük a zenélésben is rendkívül jártas lelkész házaspárunk által aznap megtanított éneket, majd a régi temetőben megcsodáltuk a vidékre egykoron jellemző fejfás temetés még fellelhető nyomait.

Az évszakhoz képest kellemes időjárás, a rendkívül sok látnivaló, a végig jó hangulat mindenkiben pozitív emlékként tárolta el az új lelkészházaspár megérkezése utáni első közös gyülekezeti kirándulást.

ifj. Jósvay István

pótpresbiter