Kis hely, kis közösség, nagy hittel

LXI. évfolyam 3. szám / Misszió

A változás korában is vannak állandó dolgok. Lassan két évtizede tart például az a hagyomány, ami az ország, a Kárpát-medence református egyetemista korosztályú fiataljait összehozza.

A hagyományok a balatonszárszói konferenciatelephez kötötték ezt a rendezvényt, de ebben az évben szakítottunk ezzel a helyszínnel, és az ország legkisebb falujába, Szanticskára látogattunk el. Ebben a faluban kevesebben voltak az ott lakók, mint ahányan mi magunk voltunk. Érdekes tapasztalat volt ez is... A hét témája az emmausi úton kísérte el a tanítványokat. A reggeli áhítat után mindig a test táplálása következett, majd pedig az egyetemisták szétröppentek kisebb csoportokra és a jelenlévő lelkészek vezetésével ezekben a kis közösségekben elemezték a reggelit követő felvezetésben hallottakat, és forgatták lelkükben az aznapi igeversek mondanivalóját.

Úgy tűnhet, hogy Szanticska mindentől olyan messze van, hogy ott aztán nem lehet semmit sem csinálni. Ez az egyik oldalról igaz is, hiszen pontosan azért választottuk ezt a települést, hogy lehetőleg minél messzebb legyünk a megszokott helyektől, ahol talán kevésbé tudunk arra koncentrálni, amiért idejöttünk. A másik oldalról ez egyáltalán nem igaz, hiszen minden délutánra jutott valami olyan program, amire mindannyian örömmel emlékezünk. Volt kirándulás, túra, a környékbeli nevezetességeket is megtekintettük, és persze kézműveskedtünk is. Az egyetemista hét zárása sem lehetett más, mint egy istentisztelet, amit a közösség keresztyén megélésének csúcsa zárt az úrvacsorai közösséggel.


Mindenkinek öröm volt jelen lenni ezen a héten. Nem csupán a táj szépsége vagy a programok miatt, hanem azért is, mert közösségben lehettünk egymással, és a hitünk is épülhetett. Épültünk Isten ismeretében egymás hite által. Épültünk a csendben, a különböző szimbólumok, a játékok és feladatok által. Talán mi is felismertük az úton velünk együtt haladó Jézust... és talán abból is megértettünk valamit, hogy hogyan lehetséges nem szem elől vesztenünk Őt...


Az összeállítást készítette:


Turcsik Ferenc


egyetemi lelkész (Miskolc)

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Az igazságra és csakis az igazságra törekedj, hogy életben maradj, és megtarthasd birtokodban azt a földet, amelyet Istened, az Úr ad neked. 5Móz 16,20

1Móz 30,1–24

Isten Jákób számára elkészített áldásai megsokszorozódtak, hiszen nemcsak Lea és Ráhel, hanem Bilha és Zilpa életében is áldássá lettek. 

tovább

(32) „…felnő és nagyobb lesz minden veteménynél…” (Márk 4,30–34)

KICSI KEZDET, ÁLDOTT BETELJESEDÉS.

– 1. Jézus példázatban szólt tanítványaihoz (30). Őnekik Jézus meg is magyarázta a képet, a történetet, ezáltal pontosan megértették a példázatot, az pedig még inkább megvilágította számukra Jézus igehirdetésének üzenetét (33–34).

tovább

LUKÁCS 11,9–13 - Isten Lelke gondoskodik a sikeres kommunikációról

Isten akkor nem utasít el kéréseket? Ez nem túlzás? Hányszor éltem már meg, hogy Isten mintha nem hallotta volna meg a kéréseimet. Ezért csalódott voltam. De ezekben a helyzetekben mindig növekedtem a hitben. 

tovább

2017. június 1. csütörtök

Hogyan legeltet Isten?

Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet - így szól az én Uram, az ÚR. Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell. (Ez 34,15-16)

tovább

Nádasdi Éva: Zsoltár

Tele van az élet jóval: kenyérrel, tisztával, sóval.

Adjál, Uram, menedéket, adjál, Uram, tisztább létet.
Adjál, Uram, nyugodalmat, vándornak, hogy vándorolhat,
éhezőnek adjál étket, s töröljél el minden vétket.

tovább