Lelkész-gondnoki imaközösség Egervölgyén

A gyülekezetekben sok igehirdetés, tanítás hangzik el az imádság, az imádkozás fontosságáról. Azt viszont már nehéz nyomon követni, hogy a gyakorlatban mi és mennyi valósul meg mindabból, amit ezzel a témával kapcsolatban elmondunk, illetve hallunk.

Vajon jellemző-e a személyes és közösségi életünkre az Igében elénk tárt és az újszövetségi korban még nyilván gyakorolt imaélet? Fontos-e számunkra, van-e helye az imádságnak a napirendünkben, és emellett a folyamatos párbeszéd lehetőségét jelenti-e mennyei Atyánkkal? Egyáltalán hiszünk-e még az imádság személyes életünket, a környezetünket, a mai társadalmat átformálni képes erejében? Mit gondolunk, vajon komolyan mondta-e az Úr Jézus ezeket a szavakat: „Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám." (Mt 18,19)

Az Egervölgyi Egyházmegye lelkészeinek és gondnokainak a közössége szeretné egyre komolyabban venni ezt az Igét, és mindazt, amit a Szentírásban az imádságról olvasunk. Ebbe az irányba elindulva vagy továbbhaladva egy fontos lépés a lelkész-gondnoki imaközösség alkalmainak elindítása, amelyet az egyházmegye gondnokának, Pintér Elemérnek a javaslatára vett föl egyházmegyénk az éves programtervezetébe. Február 14-én Mezőkövesden, február 21-én pedig Egerben került sor ilyen alkalmakra. Egymás utáni két vasárnap délután 5 órai kezdettel vehettek részt gyülekezeteink imádságot fontosnak tartó elöljárói az imaközösségeken. A két időpont és helyszín lehetővé tette, hogy minél többen be tudjunk illeszteni legalább egy ilyen alkalmat a programjaink közé.

Mezőkövesden énektanulással kezdtük az együttlétet: a „Jövök a kereszthez" című éneket ismerhettük meg. Ezt követően hálaadásra, illetve könyörgésre indító imatémákat mondtunk el, ki-ki a saját gyülekezetének életéből. Öröm volt hallani azt, hogy minden gyülekezet életében van valami, amit megköszönhetünk a mi Urunknak. Ami kihívásként merült fel több esetben, azon imatémák a gyülekezetek létszámának csökkenése, a templomba járók, az aktív gyülekezeti tagok „utánpótlásának", és a lelki-hitéleti megújulásnak a kérdései köré csoportosultak. Ezt követően került sor az imaközösségre. Igazán felemelő volt részese lenni egy olyan alkalomnak, ahol nemcsak lelkipásztorok, hanem gyülekezetek gondnokai és még presbiterek is együtt emelték fel magasztaló, hálaadó és könyörgő szavaikat az élő Istenhez Jézus Krisztus nevében. Hisszük, hogy egyházunk, gyülekezeteink megújulása ilyen alkalmakkal kezdődhet el.

Ezzel szeretnénk biztatni másokat is, hogy üljünk le egymással imádkozni: lelkészek, gondnokok, presbiterek, gyülekezeti tagok, családtagok, idősek, fiatalok, aki csak megteheti. Hiszen nem Istennek, hanem nekünk van szükségünk először is a hálaadásra: hogy lássuk, van okunk az örömre is a sok baj között. És bizony nagy szükség van arra is, hogy Isten segítségéért, szabadító erejéért imádkozzunk személyes, családi, egyházi és nemzeti (stb.) gondjaink, problémáink, válságaink megoldásához. Ő segítsen ebben mindannyiunkat.

Anda Tibor lelkipásztor

Noszvaj