A víz

LXIII. évfolyam 1. szám / Intézményeink

„Se ízed nincs, se színed, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek, anélkül hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben: maga az ÉLET vagy!"


(Saint Exupery)


Mikor ezt a szót hallom, hogy víz, nekem mindig valami tiszta, kellemesen hűs, szomjat oltó dolog jut az eszembe. Sajnos manapság ez nem mindenhol van így. Világszerte vannak országok, ahol csak szennyezett vizet tudnak inni az emberek, és egy üveg tiszta vízért ölni lennének képesek.

Itt Európában pedig, vagy a világ bármely olyan pontján, ahol a tiszta víz elérhető, pazaroljuk, és nem becsüljük meg az értékét. Nyitva hagyjuk a csapot, hagy csöpögjön, vagy a felpeshedt ásványvizet, amit nem volt időnk meginni, kidobjuk, vagy nagyobb szórakozóhelyeken, bevásárló központokban látványelemként is használjuk.

„Sajnos, ha a világ nem kezd el foglalkozni a víz ügyével, 30-50 év múlva többet fog érni 1 karton ásványvíz, mint 10 kg tiszta arany" - olvastam egy internetes portálon. Vajon tudunk-e tenni valamit? Vagy talán mindenki vegyen naponta 2 liter palackozott vizet, és az egyiket tegye félre, hogy 40 év múlva is legyen? NEM! Csupán arról lenne szó, hogy egy kis odafigyeléssel megtakaríthatunk sok-sok liternyi vizet. Elzárjuk a csapot, nem fürdünk 30 percig, csak negyed óráig, vagy nem használunk olyan nagymértékben tisztító és vegyszereket, hiszen ezek a vegyi anyagok a folyókba kerülnek, és ezáltal is magunkat mérgezzük. Adjunk tehát hálát azért, hogy van tiszta vizünk, amivel főzhetünk, nem koszos folyókban kell fürdenünk, és hogy palackozott ásványvizet ihatunk. Ez a néhány fent említett példa csak arra próbál rámutatni, hogy a víz létezését a mai ember természetesnek veszi, holott nem az. Becsüljük és védjük meg, hiszen Istentől kaptuk, és az ember feladata az lenne azokkal a dolgokkal szemben, amit az Úr ad neki, hogy vigyázzon rá és tisztelje azt, amit kapott. Tulajdonképpen mi is a víz? Színtelen, szagtalan, folyékony halmazállapotú anyag? Vagy talán lételem az életünkben? Van ér, csermely, patak, folyó, tó, tenger, óceán. Sokféle meghatározás, sokféle életet adó otthon a víz, melybe halak, vízi élőlények születnek, melyen vízi madarak költenek, amit a természet önzetlenül ad, azt az ember önző módon elveszi és kisajátítja, nem gondolva a minket körülvevő számtalan élőlényre, amelyek közül sok a víz hiánya vagy az ember önző vágyai miatt a kihalás szélén áll. Mentsük azt, ami még menthető, és térjünk végre észhez!


Kalla Lilla 9.c osztályos média tagozatos diák írása

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Boldog lehetsz, Izráel! Van-e, aki hozzád fogható: olyan nép, amelynek védelme az Úr?! Ő a te segítő pajzsod és dicsőséges kardod. 5Móz 33,29a

1Móz 48

A bibliai történetek jó része ellentmond a törvényben megfogalmazottaknak. Manassénak mint elsőszülöttnek kellett volna megkapni a jobb kézzel adott első áldást, mégis Efraim az, akire Jákób, áldásmondása során ráteszi jobb kezét. 

tovább

(32) „…akik pedig mégis követték, féltek.” (Márk 10,32–45)

Szóljunk erről, mert Márk evangélista is szóba merészeli hozni ezt.

Akik követték Jézust, tele voltak félelemmel (32).

tovább

ZSOLTÁROK 86,1-10 - Hogy vagy?

Kezet a szívre: Kinek válaszolok őszintén a címben feltett kérdésre? Ki az, aki annyira bizalmas számomra, hogy a felszínes és néha nem annyira őszintén gondolt „Jól vagyok”-nál többet tudok mondani? 

tovább

Zokogó szemek

„Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened?” (Zsoltárok 42,4)

tovább

Szép Ernő: Imádság

Ki ülsz az égben a vihar felett,
Én Istenem, hallgass meg engemet.

Hozzád megy szívem, ajkam csak dadog,
Hazámért reszketek, magyar vagyok.

tovább