„Tisztelet Kálvinnak, hála egy isteni örökségért”

Az összetartozásnak különböző formái lehetnek. Összeköthet bennünket egy jel, egy nyelv, egy szokás-rendszer, de összeköthet bennünket egy dátum is. 2009. május 22 óta ez a nap a Kárpát-medencei reformátusságnak már egyet jelent: az összetartozást. Ez a nap már többet jelent mindannyiunk számára, bárhol is élünk és tiszteljük Urunkat magyar reformátusként.

Összetartozásunknak itt a Borsod-Gömöri Református Egyházmegyében már egy Kálvin szobor is jelképezi, amelyet ünnepi istentisztelet keretében Mezőcsáton avattak fel 2010. május 22-én.

A Református Egység Napján Bölcskei Gusztáv, a Zsinat lelkészi elnöke igehirdetésében kiemelte, hogy „a Kálvin évek kapcsán a világ reformátussága sokféleképpen emlékezett Kálvinra. Ez az emlékezés azonban nem puszta tisztelgés egy meghalt ember előtt, hanem hálaadás Istennek egy örökségért."

Ennek a tisztelgésnek látható jele a mezőcsáti református templom kertjében felállított szobor, melynek alkotója Adorjáni Endre erdélyi származású szobrászművész. Adorjáni Endre kiemelte: „a magyarság hitben való megmaradásához kellenek ezek a nagy összefogások. Május 22-e tanulsága, hogy ha képesek vagyunk testvérként viszonyulni egymáshoz, akkor megmaradásunk sem lehet kérdéses."

De vajon hogyan segítheti tisztelgésünket egy szobor? Hogyan tudunk ezáltal hálát adni Istennek? A körülöttünk lévő világ mit lát belőlünk, mit érzékel hitünkből, milyen jelét látja összetartozásunknak?

Gazda István mezőcsáti lelkipásztor, a Borsod-Gömöri Református Egyházmegye esperese szerint ez a szobor felhívja ránk a figyelmet. A Kálvin-szobor alkotása óta többször feltették neki a kérdést: „Ki az a Kálvin János?" Egy ilyen szobor állítása remek lehetőséget teremt arra, hogy minél többeknek elmondhassuk, hogy ki is volt valójában Kálvin János. A hétköznapokban mellettünk levő jelként megmutatja mindenkinek, milyen hatása van ma is a reformációnak, és ez alapján mi lehet a Kárpát-medencében élők keresztyéni küldetése.

Az ünnepi istentisztelet végén esperes úr köszönetét fejezte ki mindazon személyeknek, akik támogatták a genfi reformátor szobrának elkészültét és felállítását. Az alkalom zárásaként Csomós József, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke kérte Isten áldását a jelenlevőkre, remélve, hogy Kálvin előtti tisztelgésünk valóban Isten dicsőségét szolgálja.

Kemény István