Napi lelki táplálék
Napi Ige és gondolatIsten Igéjének rövid, gyakorlati magyarázata naponta, kiegészülve egy bölcs gondolattal és egy imádsággal.
Pára-lét
„Most tehát, akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk, és nyereséget szerzünk, azt sem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja, akkor élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.” (Jak 4,13-15)
A mi életünk egy pára-lét. Meddig látszik a pára? Egy pillanatig. Az örökkévalósághoz viszonyítva ilyen szempillantásnyi az életünk. Legyünk hát visszafogottak, mert minden kérkedés gonosz! Inkább mondjuk: köszönök most minden napot, amit nekem adtál.
Vezetésére figyelve gondoljam meg, merre menjek, s főleg hogyan, mi célból szóljak, cselekedjem?! „Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz!” (3,13) Mindent megfontoltan, bölcsen.
Most tehát nyerészkedjünk? Kitűnőbbek, jobbak legyünk – mondják sokan. Jézus szerint bolond az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag. Sáfárkodásra kapunk mindent. Krisztusban élve immár nem arra várok, hogy nekem szolgáljanak, hanem, hogy én szolgáljak.
Mondjam: szeretnék többet adni, s hasznosabb eszköze lenni Istennek. Elvártam, hogy szeressenek? Szeretném, hogy szeressek! Minden helyzetben? Még a viszálykodások, versengések közepette is? Igen.
Túlzottan biztosak vagyunk sokszor a holnap dolgai felől. Ide kapcsolódik az igei figyelmeztetés: „Ne dicsekedj a holnapi nappal, mert nem tudod, mit hoz az a nap!” (Péld 27,1) Mire való az a nagy rohanás, sok küszködés, ha nem Vele munkálkodunk, és ha nem Ő halad előttünk?
Elhangzott a tanács: Deo volente, azaz, ha az Úr akarja...
Amikor Pál búcsút vett az efézusiaktól, így szólt azokhoz, akik kérlelték, hogy hosszabb ideig maradjon náluk: „Visszatérek hozzátok, ha Isten úgy akarja.” (Ap Csel 18,21)
Isten bölcsességéből táplálkozva szívleljük meg az Ő tanácsát! (Sebestyén László Ede, Köröstárkány)
****************************************************************
Imádság:
Uram, bizalommal hozom kérdéseimet, terveimet Eléd. Segíts, hogy ezeket a terveimet is ahhoz igazítsam, amit Te szánsz nekem, hogy így Benned lehessek gazdaggá! Add, hogy hűen sáfárkodhassam azzal, amit Tőled kaptam! Ámen
****************************************************************
A nap gondolata:
A baj ott van, ha Isten nélkül teszek valamit, s már nem Isten vezetése alatt élek. Amikor nem engedtem, hogy Isten uralkodjon felettem, akkor már vezetői jogát sem ismertem el.
Napi lelki táplálék
Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. Kol 1,12
2Sám 21,15–22
„…hogy ki ne oltsd Izráel mécsesét” (17). A hívő ember is megfáradhat a küzdelmekben. Jó, ha mások ezt észreveszik, és megvédik őt a veszélyektől.
(2) „Az Úr a kezébe adta Jójákimot, Júda királyát és az Isten háza fölszerelésének egy részét…” (Dániel 1)
– Szíven csap, amikor hazaérve döbbenten látjuk, hogy kiraboltak bennünket. Nem is az fáj igazán, hogy elvitték az értékeinket, hanem inkább az, hogy legszemélyesebb dolgainkat törték össze, a legintimebb tereinkben dúltak idegen kezek, és odáig merészkedtek, ameddig csak nagyon keveseket, vagy akár senkit sem engednénk. Az fáj, hogy „megszentségtelenítették” az otthonunkat!
RÓMA 3,25-31- Viszlát, teljesítménykényszer!
Egyik este azt álmodtam, hogy másnap kollegáimmal együtt egy szemináriumot fogunk tartani. Együtt akartunk a helyszínre utazni, de mire odaértem a találkozóhelyre, addigra a többiek már elmentek.
Pára-lét
„Most tehát, akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk, és nyereséget szerzünk, azt sem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja, akkor élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.” (Jak 4,13-15)
Makra Ildikó: Régi én
Ó-emberem újra meg újra előkerül,
S bár harcolok ellene szüntelenül,
Mindig alul maradok.
A víz van felül, s a tajtékzó habok.
