Napi lelki táplálék
VerselőIstenes versek, minden hétre a tirek.hu Verselő rovatában. Küldje el Ön is kedvencét ide: tirektartalom@gmail.com
Makra Ildikó: Régi én
Ó-emberem újra meg újra előkerül,
S bár harcolok ellene szüntelenül,
Mindig alul maradok.
A víz van felül, s a tajtékzó habok.
S mikor a bűntől már összeroskadok,
Eszembe jut egy Ige:
Ne álljatok ellen a gonosznak!
S hogy ne legyek szikkadt venyige,
Mit nyaldosó lángok közé dobnak,
Az Úr segítségéért esdek.
Hiszen ha rám gonosz erők lesnek,
Egyedül Ő segíthet.
S mindebben a legszebb,
Hogy csak Rá kell bíznom magam,
S a legfájóbb seb is eltűnik nyomtalan.
Ó-emberem újra múlttá válik,
Megkapom mindazt, mire lelkem áhít,
S megszűnik a félelem.
Erejében nem kétkedem.
A földöntúli nyugalom,
Mint lenge rózsaszirom ellep.
S mindehhez csupán
Az Ő segítsége kellett.
Napi lelki táplálék
Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. Kol 1,12
2Sám 21,15–22
„…hogy ki ne oltsd Izráel mécsesét” (17). A hívő ember is megfáradhat a küzdelmekben. Jó, ha mások ezt észreveszik, és megvédik őt a veszélyektől.
(2) „Az Úr a kezébe adta Jójákimot, Júda királyát és az Isten háza fölszerelésének egy részét…” (Dániel 1)
– Szíven csap, amikor hazaérve döbbenten látjuk, hogy kiraboltak bennünket. Nem is az fáj igazán, hogy elvitték az értékeinket, hanem inkább az, hogy legszemélyesebb dolgainkat törték össze, a legintimebb tereinkben dúltak idegen kezek, és odáig merészkedtek, ameddig csak nagyon keveseket, vagy akár senkit sem engednénk. Az fáj, hogy „megszentségtelenítették” az otthonunkat!
RÓMA 3,25-31- Viszlát, teljesítménykényszer!
Egyik este azt álmodtam, hogy másnap kollegáimmal együtt egy szemináriumot fogunk tartani. Együtt akartunk a helyszínre utazni, de mire odaértem a találkozóhelyre, addigra a többiek már elmentek.
Pára-lét
„Most tehát, akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk, és nyereséget szerzünk, azt sem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja, akkor élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.” (Jak 4,13-15)
Makra Ildikó: Régi én
Ó-emberem újra meg újra előkerül,
S bár harcolok ellene szüntelenül,
Mindig alul maradok.
A víz van felül, s a tajtékzó habok.
